A kereszténység tök jó lenne, ha olyan lenne, ahogy ezek a felkent szakértők látni szeretnék.

„ A kereszténység egyik legfőbb alaptétele az Isten- és emberszeretet. Mivel Isten az embert a saját képmására teremtette, ezért az egyik embernek úgy kell tekintenie a másik emberre, mintha az maga az Isten volna.” – írja az egyik teológus-professzor, és ezt a bravúrt nehezen lehetett volna előre látni. Ha nem is nyúlunk sem a Szentíráshoz, sem az egyházi értelmezéshez, akkor is nehezen követhető, hogy a puszta formális logika alapján hogyan következik az első állításból a második. Ilyenkor az az érzésünk, hogy egy egészen más vallás hittételét írta le a szakértő, nem a kereszténységét. Utóbbi esetében ez a kijelentés kissé blaszfém volna.

Néhai Eörsi István ettől bizonyára forog a sírjában, lévén ő, ha élne, aligha fogadná kitörő lelkesedéssel ezt az ajánlatot.

Pedig korántsem új keletű gondolat, megfordult már mások fejében is, Zizek csupán aktualizálja. 

Mielőtt elkezdenénk erről beszélni, érdemes lenne két lépéssel távolabbról nézni a problémát. Ami a kérdés praktikus szintjét illeti, már be is fejezhetjük: az Európai Unió tagállamaiban tilos halálbüntetést alkalmazni. Pont. A napirenden tartás azonban más kérdés.

A nyitott, szabad viták őszinte hívei ilyenkor szoktak fintorogva elfordulni, erkölcsileg számon kérve a(z amúgy velük persze egyenlő) vitapartnert, hogy mégis hogy jut egyáltalán ilyesmi az eszébe? A szabad viták szabad szellemei érvek helyett előveszik a morál tam-tam dobját, és elnyomva minden emberi hangot elkezdik püfölni.