Kereszt(y)én hitünk fókuszában az üdvösségünkre küldött Megváltó születése, értünk halt kereszthalála és feltámadása áll. E hármasság adja alapját Isten-képünknek is: vagyunk annyira fontosak a Jóistennek, hogy elküldte hozzánk fiát; aki emberi testben élte végig földi életét, erőt adva és példát mutatva, hogyan tudjuk elviselni a ránk mért szenvedést; feltámadásával pedig abbéli hitünket erősíti, hogy a földi pálya befutása után is van folytatás.

Legfontosabb ünnepeink tehát Krisztus születése, kereszthalála és feltámadása. Hitünk, s vele keresztény kultúránk, gondolkodásunk alapját képezi e hármasság.

Csak két aktualitás e kitüntetett pillanatok kapcsán.

(Orbán Viktor miniszterelnök a Magyarországi Református Egyház zsinatának 1956-os emlékülésén jelentette be Nagypéntek munkaszüneti nappá nyilvánítását.)

Az egyik ilyen – talán a legextrémebb példa – az a bizonyos svéd leszbikus püspök asszony volt, aki eltávolította volna a muszlimokat sértő jelképeket – például a kereszteket – a templomokból. Sőt, biztos, ami biztos, még Mekka irányát is kijelölte volna. Az eset, mint a szélsőliberális európai társadalom különösen is abszurd megnyilvánulása vonult be a köztudatba.

(Muszlim bevándorlók imádkoznak a római Colosseumnál.)

Közhely, hogy előítéletek nélkül – bármennyire ostorozzák is – lehetetlen élni. Az előítélet segít abban, hogy ne próbáljam ki, vajon én vagyok erősebb, vagy a villamos. A felvilágosult világpolgár azonban tagadja, hogy hasznunkra lennének az előítéletek, sőt egyenesen károsnak tartja azokat.

Így volt ez Európában is egészen a XX. század második feléig: a zsidó-keresztény vallások, az általuk meghatározott családmodell és a nemzetállamok jelentették az identitást minden európai számára. (Persze a mai értelemben vett nemzetállamok csak a XIX. században jöttek létre, a nemzetségeket előtte felkent uralkodóházak kötötték össze, akik között családi alapon öröklődött a hatalom. Isten-család-nemzet, tehát összefügg egymással).

Nehéz meghatározni a fordulópontot, de az bizonyos, hogy mára a fenti hármasból az első kettő megingott, a harmadikra pedig elementáris veszélyt jelentenek az Európába illegálisan beáramló tömegek. Pedig ha a nemzetállamok is semmivé lesznek, akkor Európa végleg megszűnik európainak lenni. Ezt épeszű ember nem akarhatja, gondolnánk joggal.