A Biblia szerzőjét nem ismerjük ugyan, nem tudjuk pellengére állítani őkelmét, pedig tűrhetetlen, hogy nem ismerte az LMBTQ-regulákat. Bizonyosan fehér lehetett az illető, innen dölyfös, rasszista szemlélete, kirekesztő hajlandósága. Az se mentség, hogy tudjuk, nem egy ember írta a Könyveket, sőt úgy még súlyosabb az ügy. Legalább az egyikük lehetett volna genderfluid.  

Mi az, hogy a háromkirályok közül csupán az egyik szerecsen? Miért nem mind a három? Mit szól ehhez a BLM-movement? S miért nincs köztük nő, netán rendes transz nemű, avagy biológiai nemét „társadalmira” váltó személy? Folyton csak ezek a fehér, macsó, hetero férfiak, ezek a világszerte utált, domináns bajkeverők!

Persze akadnak azért üdítő kivételek.

Még ki sem aludtak a lángok, amikor megjelentek az első hivatalos „szakértői” vélemények, amelyek gyanúsan gyorsan igyekeztek leszögezni, hogy nem szándékos gyújtogatás történt. Furcsa, mert általában az ilyen kijelentéseket több hétig tartó vizsgálat előzi meg. Aztán pár nap múlva jöttek a megnyugtatónak szánt, de a gyanút tovább növelő bejelentések a tűz lehetséges okairól. Akárhogy is történt, azt biztos, hogy Franciaország keresztény templomaira igencsak rájár a rúd az utóbbi időben. Csak az elmúlt tíz hónapban tíz tűzesetről számolt be a francia sajtó:

1. 2018. június: Église Notre-Dame Des Grâces (Revel)

2. 2018. július: Église Sainte-Thérèse (Rennes)

3. 2018. augusztus: Église de Villeneuve d’Amont (Villeneuve d’Amont)

4. 2018. október: L'église paroissiale Saint-Jean-Baptiste (Saint-Jean-du-Bruel)

5. 2019. január: Église du Sacré Coeur (Angoulême)

6. 2019. január: Église Saint-Jacques (Grenoble)

7. 2019. február: Cathédrale Saint-Alain (Lavaur)

8. 2019. március: Église Saint-Sulpice (Párizs)

9. 2019. árpilis 15: Notre-Dame (Párizs)

10. 2019. április 21: Notre-Dame-de-Grâce (Eyguières)

„Ágyad fejéhez itt jön egy fáklya, itt meg egy balta, fejed levágja. Kipp-kopp-kopp-kopp, az utolsó ember halott.” (Narancs és citrom - angol altatódal a templomokról)

A mottóban egy olyan gyermekmondóka utolsó sorát idéztük fel, amely a londoni templomokat veszi sorra, majd egy fenyegető fordulattal készteti a gyerekeket az elalvásra. A magyar olvasók – én is – ezt a mondókát általában az 1984 című Orwell-regényből ismerik. Mi azonban a helyzet az európai templomokkal?

A párizsi Notre Dame katedrálist elpusztító tűzvész sokkolta a tengerentúli és az európai közvéleményt. Sőt, úgy tűnik, magukat a franciákat is sokkolta. Persze a „közvélemény” egy részét a virtuális katasztrófa-turizmus rendítette meg, amit az itthoni haladó és liberális sajtótermékek „durva” címszóval adtak el. Alighanem az Azonnali.hu vitte el a pálmát a következő Facebook-bejegyzéssel: „A képek legalább szépek, de ez azért túl nagy ár értük”.

Tegnap volt advent első vasárnapja, az év azon várakozásteljes időszakának kezdőnapja, mikor emberi kapcsolataink kinyílnak, mikor fogékonyságunk a legnemesebb értelemben vett közélet iránt minden más időszakénál erőteljesebb. Nem a hírportálok iránti érdeklődés megnövekedésére gondolok, hanem a virtuális közösségi terekkel szemben valódi emberi közösségeink előtérbe kerülésére. Fontos életjeleket ad ez az időszak emberségünkről egy elmagányosodott (vagy azzal vádolt) világban.