Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Karácsony egy éve – egy naiv blogbejegyzés

Azok után, hogy a baloldal éveken át küzdött azért, hogy a Városligetben ne épülhessenek múzeumépületek, most érdeklődéssel olvasom, hogy luxusszállodát építenek a Ligetbe. Nekem személy szerint semmi kifogásom a szálloda ellen, csak a logikát nem értem: múzeum nem épülhet, de szálloda igen. 

És nem ez az egyetlen, amit nem értek. Az utóbbi egy évben egyre gyakrabban töprengek azon, miért kellett a baloldalnak a főváros irányítása. Mi az, amit Tarlós István vezetése alatt nem kaptak meg, ami nem teljesült, amiben hiányt szenvedtek? Az obskúrus zugszínházaik busás támogatást kaptak. Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetője nem tudott olyan durvát és hazugot mondani a jobboldali kormányról külföldön, hogy elessen a főváros támogatásától. A VI. és a VII. kerület liberális témaparkká változott, romkocsmák tömkelege várta azokat, akik a liberális enyészet és a nyugati dekadencia érzését kívánták átélni. Európai összehasonlításban példátlan módon gyakorlatilag korlátlan nyitvatartással rendelkeztek a szórakozóhelyek. Ha valakik a Szabadság-hídon akartak jógázni, még ennek sem volt akadálya. 

Mindehhez társult egy stílusában néha kicsit sprőd főpolgármester, aki megteremtette mindennek a biztonságos, kiszámítható hátterét úgy, hogy közben a rendezett, polgári életvitelt folytató budapestiek is otthon érezhették magukat a fővárosban. A Demszky-korszak káosza és korrupciós ügyei után rendeződtek a fővárosi közszolgáltatók pénzügyei, megszépültek a 30-40 éve rohadó közterek (kiváltképp a Moszkva tér), a 2017-es vizes világbajnokságra teljesen megújult a Margitsziget, a főváros új buszokat és villamosokat kapott, fejlődött, bővült a közösségi közlekedés hálózata és megépült összesen mintegy 35 kilométernyi kerékpárút – hogy csak néhányat említsünk a 170 sikeresen lezárt projektből. A magyar fővárost Európa legjobb úticéljának választották a Euro­pean Best Destinations szavazásán, a The Economist listáján pedig Kelet-Európa legélhetőbb városa lett Budapest. Tarlós úgy működött, mint egy jóságos és láthatatlan gondnok: jött, megoldott és távozott. És ez igaz volt a főváros jobboldali polgármestereinek többségére is. 

Egy évvel ezelőtt Karácsonyék mégis úgy jöttek be a hatalomba, mintha Budapestet egy rabiga alól kellene felszabadítani. Már akkor sem értettem, hogy mi ez az óriási elnyomás, amitől egy baloldali ember nem érzi jól magát a fővárosban, mi az, amit nem kap meg. Azóta kiderült, hogy ez az egész kamu volt. A fővárosban az elmúlt évben nem történt semmi, leszámítva azokat a kormányzati beruházásokat, amiket Karácsonyék kegyesen hagytak tovább menni. Még a beígért Budapest-alkotmányt sem sikerült összehozni, pedig ahhoz tényleg elég lett volna, ha Karácsony Gergely 44 tanácsadója leül egy fél órára, és papírra vetnek néhány sort. Aki arra számított, hogy tíz év lefojtott balliberális energiája gejzírként tör majd a felszínre és átmozgatja Budapest életét (nem tudom, hogy voltak-e ilyenek), azok most azzal szembesülnek, hogy nemhogy nagyívű tervek megvalósítása történne gőzerővel, de még a napi ügymenet menedzselésére sincs energia. 

Hiába, uralkodni fárasztó dolog. Szemmel láthatóan Karácsonyéknak nem fűlik hozzá a foga. A város koszos, visszatértek a hajléktalanok, a járvány miatt megroppant fővárosi turizmus feltámasztására nemhogy ötlet nincs, de még további adminisztratív intézkedésekkel sújtják az ágazatot. És újra előkerülnek a Demszky-korszakból ismert nyavalyák: hitelfelvétel és kiárusítás (lásd Liget). Egy év se kellett hozzá, hogy “kiderüljön”, az ország legprosperálóbb és legtöbb lehetőséggel rendelkező településének egy árva garasa sincs. És jön majd a többi: a közszolgáltatások árának emelkedése, korrupció, kilátástalan téblábolás és a vádaskodás, hogy kik miatt nem sikerül megvalósítani a liberális álmot.

Sejtjük persze, hogy Karácsonyékat valójában nem érdekli a főváros, ahogy ezt a főpolgármester és a többi ellenzéki polgármester el is ismerte. Csak dobbantóként tekintenek rá a 2022-es választáshoz. 

Már csak az a kérdés, hogy ha a fővárossal nem tudnak mit kezdeni, akkor minek nekik az egész ország? 

Na, ez volt a naiv kérdés.

(Kép forrása: itt.)


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Naiv utópia az autómentes város

A balliberális “szakma” és politikai “elit” nyugatról importálja ötleteit. Ilyen volt a járvány idején a pop-up bicikliút is, ami átgondolt közlekedéspolitika helyett leginkább a kommunikációs látványpékség forró pitéje. A városháza ötletekkel dobálódzik, “kommunikál”, eközben a kormány a fővárosban is a zöld jövőt építi.

A hazai ellenzék le van maradva egy brossúrával. Persze ez kényszerű is, hiszen a “fekete életekért” való aggódás és a neokommunista kulturális forradalom nálunk — szerencsénkre — érdeklődés hiányában elmarad, vagy csak importált tüntetőket tud lázba hozni. Marad a tavalyi klíma hiszti és az autóellenesség.

A járvány alatt Londontól Brüsszelen át Berlinig és Bécsig a balliberális városvezetők tovább nehezítettek az ingázók, teherszállítók és gyerekes családok életén, amikor az ideiglenesnek mondott forgalomkorlátozást a járvány után is megtartották. Erre a hullámra ugrott fel a budapesti városháza is.

A számok pedig azt mutatják, hogy a korlátozások alatt az emberi légzés szempontjából fontos földközeli rétegben nem mindenhol csökkent egyértelműen az NO2-koncentráció. A komoly tudósok legalábbis még várnak az egyértelmű csökkenés bejelentésével és ünneplésével.

A járvány alatt végzett egyes kutatások pont az autóhasználat reneszánszáról tudósítanak. A fertőzés szempontjából rizikós tömegközlekedés helyett sokan (ismét) saját autójukkal járnának dolgozni. A repülés és hajókázás ugyanúgy vesztett népszerűségéből, mint a külföldre utazás, ezért az európaiak többsége belföldi nyaralást tervez. Naná, hogy autóval.

Tiltás helyett vonzó alternatíva.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Az ember, aki ott se volt

Kezdjük a szikár tényekkel.

A Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő 8 idősotthonban már több mint 400 gondozott és 60 dolgozó fertőződött meg az új típusú koronavírussal, valamint 68 idős ember meghalt. A fővárosi fenntartású otthonok közül a Pesti úti Idősek Otthona a legsúlyosabban érintett: az intézményben több mint háromszázan megbetegedtek és negyvennégyen elhunytak. Karácsony a botrány kirobbanása óta azt hajtogatja, hogy fenntartóként nem felelős a fertőzésért és a halálesetekért. Ma már nyilvánvaló, hogy a főpolgármester magára hagyta az idősotthon lakóit, nem biztosította a folyamatos orvosi ellátást, ami súlyos tragédiához vezetett.  

És akkor nézzük meg azt is, milyen vállalásokat tett Karácsony az idősek gondozásával és az egészségügyi ellátással kapcsolatban a tavaly őszi főpolgármester-jelölti programjában.

A program „Szociális ügyek” című fejezetében Karácsony leszögezte, hogy az idősek problémáinak megoldása és a róluk való gondoskodás lesz az egyik elsőszámú feladata:


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Minden(ki) a helyére kerül

Véget ért a baloldal tavaly őszi fővárosi önkormányzati győzelme (és országos veresége) utáni összellenzéki diadalmámor. A nagy ellenzéki összefogás romokban van, népszerűségi mutatóik romlanak, a kormánypártok pedig erősödnek. És ehhez egy hét politikai eseményei – más szóval: a valóság – elegendőnek bizonyult.

A csillogó szemű, megújulásban és rendszerváltásban bízó ellenzéki értelmiségiek ajtaján ez a valóság Gyurcsány Ferenc képében kopogott be, és rögtön el is vitte magával két fővárosi kerület MSZP-s polgármesterét. Tóth Bertalan szocialista pártelnök „örömlányoknak” nevezte az érintetteket: a baloldalon nem csak a tartalom, de a stílus is változatlan. De hiába az erős fogalmazás, ha nincs mögötte erő. Gyurcsány ugyanis – az MSZP elnökének szóképét folytatva – komplett szocialista alapszervezetekkel kokettál, sőt – még tovább folytatva a szóképet – a Momentum polgármesterei felé is kinyújtotta ölelő karjait. A folytatás borítékolható: ahogy a ’90-es évek nagy balliberális hazugsága, a Demokratikus Charta is csak arra volt jó, hogy a kommunisták visszakerüljenek a hatalomba (arra is volt kitalálva), úgy a nagy ellenzéki összefogás sem szolgálhat mást, mint Gyurcsány Ferenc és csapata politikai rehabilitációját. Az elmúlt héten megjelent közvélemény-kutatási adatok azt igazolják, hogy erre a felismerésre elsőként a választók jutottak: a Fidesz-KDNP pártszövetség erősödött, az ellenzéki pártok pedig a DK szatellitjeivé váltak.