Kiszelly Zoltán
politológus
A német “közszolgálati” ZDF után az ARD is elkészítette a maga filmjét a 2015-ös német határnyitásról. Az agitpropkában Angela Merkel “Európa élő lelkiismerete”, aki “nem tehetett mást”, mint megnyissa a német határt az “önző magyarok” hibájából feltorlódó, és az autópályán Germany felé induló szír migránsok előtt. Csak az maradt ki az alkotásból, hogy a tömeg miért is indult útnak és miért erőltet Berlin egy “német problémára” folyamatosan európai megoldást.
A konfliktusok általában egy provokációval eszkalálódnak. Így volt ez az újkori népvándorlás utóbbi öt évében is. “Gondos kezek” adják meg a kezdőlökést, azt remélve, hogy a folyamat elmozdul a holtpontról és számukra kedvező fordulatot vesz.
Szögezzük le: A kötelező uniós migránskvóta Berlin és Brüsszel szemében csupán eszköz a német export házi piacának kontinens egyben tartására és az integráció elmélyítésére. Akkor is, ha kiderült: semmi értelme idegen vallású és kultúrájú emberek százezreit beengedni, integrációs erőfeszítés nélkül jól tartani, és a multikulti jegyében eltűrni párhuzamos társadalmaikat.
Angela Merkel 2015 őszén felismerte, hogy amit nem sikerült az euró “megmentésével”, az sikerülhet a migrációval. Nyolc ország máig nem tagja az eurozónának és a britek már készültek a Brexit-népszavazásra. A migránsválság “európai megoldása” jó katalizátor lett volna az integráció mélyítésére.