Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Baloldali vetélkedő újratöltve

A balliberális pártok úgy döntöttek, ismét nekifutnak az előválasztásnak, pontosabban az előválasztás előkészítésének. A „csodafegyvert” már a 2014-es és az idei országgyűlési választás előtt is megpróbálták bevetni, de ez sajnos egyik alkalommal sem jött össze.

Immáron harmadszorra lehetük szemtanúi a már jól begyakorlott pávatáncnak, most épp a főpolgármester-választás kapcsán. A koreográfia változatlan: mindenki úgy tesz, mintha ő lenne az előválasztás legelkötelezettebb híve, csak hát azok a fránya részletkérdések. Karácsony Gergely és Horváth Csaba még október elején leszögezték, hogy ha lenne előválasztás, akkor azon bizony szívesen indulna a Párbeszéd és az MSZP is. Néhány héttel később, november elején Puzsér Róbert egy Facebook-posztban jelentette be, hogy ő is készséggel részt vesz az előválasztáson – ha lesz. Gyurcsány Ferenc először azt mondta, szívesen megmérettetik magukat egy valódi versenyen, néhány nappal ezelőtt azonban már „agyrémként” jellemezte az ötletet.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Sorsdöntő választás előtt áll Svédország

A bevándorlásellenes Svéd Demokraták négy év alatt megkétszerezték támogatottságukat, így nem csoda, hogy a nemzetközi sajtó árgus szemmel figyeli a parlamenti választásra készülő Svédországot.

A vasárnapi választásokat megelőző közvélemény-kutatások szerint jelenleg három párt rendelkezik 20 százalék körüli támogatottsággal: a jelenleg is kormányzó Svéd Szociáldemokrata Párt (24 százalék), az ellenzéki liberális-jobbközép Mérsékelt Párt (17 százalék) és a bevándorlásellenes Svéd Demokraták (20 százalék).

A választási kampányban a bevándorlók is aktívan részt vesznek.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Pedig még annyi jó ötletük lett volna

Vége a hónapok óta tartó pszichikai hadviselésnek. Az ellenzék agresszív, külföldről finanszírozott, lejárató kampánya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz-szavazók megtámadva érezték azokat az értékeket és eredményeket, amiket az Orbán-kormány az elmúlt években képviselt és elért.

Ebben a kampányban nem egy párt vagy pártok álltak szemben a Fidesszel, hanem háttérbe húzódó milliárdosok, brüsszeli és berlini bürokraták, közösségi médiumok algoritmusai és arctalan médiamunkások.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Tényleg fejest akarunk ugrani a sötétbe?

Keine Experimente! (Ne kísérletezzünk!) – üzente Konrad Adenauer CDU-ja 1957-ben a németeknek. Akkor a gazdasági eredmények megvédése és a nemzeti érdek következetes képviselete volt a tét, amit az akkori németek megértettek. A járt utat a nem hagyták el a járatlanért. Most nálunk is erről szól a választás.

Az 1945 utáni Németország a romokból épült újjá, a gazdasági csoda eredményei lecsorogtak a társadalom minden rétegéhez. Ebben a felívelő szakaszban sokan érezték úgy, hogy “ha már minden rendben van”, akkor a CDU és Konrad Adenauer után más politikusoknak is esélyt kellene adni. Ilyenkor a szavazók többsége abból indul ki, hogy a jó dolgok maradnak, és az újak csak a vélt, vagy valós hibákat javítják majd ki.

Az 1957-es német választás “Ne kísérletezzünk!” jelszava arra döbbentette rá a németeket, hogy az ellenzék győzelmével egy teljesen más országot kapnának, ahol az addig elért eredmények veszélybe kerülnének. Az SPD akkor kiléptette volna az NSZK-t a NATO-ból, és a hidegháború közepén egy egységes, semleges Németországról álmodozott.