Galló Béla
Galló Béla politológus

Nem finnyásnak való vidék

Némi elégedettséggel hallom, hogy néhány finnyásabb ellenzéki most már sopánkodik Gyurcsány szívósságán, olyanok is, akik pár évvel ezelőtt még legyintettek rá. Gyurcsány? Ugyan. Kész. Nincs több dobása. Nedves puskapor.

Nem értették az okosok, hogy belőle nem lehet politikai hulla, legföljebb tetszhalott. Alkalomadtán párat kortyol a gyógyvizéből, aztán egyszer csak megrázza magát, és felül.

S lám, felült, sőt…

Nota bene, nem a gyógyvize keltette életre, hanem a struktúra. Hiába tapasztották az ellenzéket össze, politikusai változatlanul krónikus tehetséghiányban szenvednek: a királycsinálók nem vághatják sutba a fél tehetségeiket. Ilyenből pedig csak egy van nekik: Gyurcsány. Szükségük van rá, hiszen tucatnyi év alatt sem tűnt fel az a Valaki, aki szekerüket a kátyúból kisegítené. Fekete-Győr? Szél kisasszony? Márki-Zay? Jakab? Netán a szoci X.Y.-ok?

Egyikbe sem lehet beleképzelni, hogy ő volna az a Valaki.

Látva azonban Gyurcsány betonba öntött társadalmi népszerűtlenségét, most mégsem engedhetik ki a frontra, legyen inkább szürke eminenciás, kavarjon  hátulról, ahhoz tényleg ért. Eléje meg - ha már nincs igazi esélyes - olyan figura kell, aki az ő kezére simul. Afféle személy, akit a kocsmákban úgy szoktak dicsérni, hogy jó ember az, nincsen önálló akarata.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Valaki hiányzik

Nem csak az a baj az ellenzéki miniszterelnök-jelöltekkel, hogy „részérdekeket képviselnek”. Nem is csak az, hogy az „O1G” elszántan ostoba szólamán kívül vajmi kevés a muníciójuk, habár ez mind igaz.

Mégis az a nagyobb baj velük, hogy éppen olyanok, amilyenek.

Harsányságuk korántsem magabiztosság, merő hangerő csupán, s még ezt az egyetlen szólamukat se tudják egyénien cizellálni. Gyűlölni se tudnak igazán színesen. Hajaznak egymásra, noha fenemód különbözni akarnának, de ettől aztán még inkább hasonlítanak.

Egyszóval az a baj, hogy semmilyenek.

Két szóval: nem Valakik.


Galló Béla
Galló Béla politológus

A káosz technikusa

Elvtelen politikai szövetségnek is lehet összefogás a neve, nem kell ezen annyira szörnyülködni.

Korántsem szokatlan műfaj ez, banális hatalomtechnika inkább, mindig az adott helyzet szüli. Amikor annak idején a jobb sorsra érdemes Spinoza házban a ballib média fölszentelte a „bal” összefogását az antiszemitákkal, tudni lehetett, hogy a kormányzó „fasiszták” (ideértve az „áruló zsidókat” is) olyan erősek, hogy az ellenzékieknek külön-külön esélyük sincs a leváltásukra.  Hol az a béka? – néztek egymásra a nemrég még egymást aprító, érdekelt apróságok a Spinozában. – Ide vele, nosza, nyeljük le mielőbb, de persze kölcsönösen!


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Titkosszolgálati propaganda

A balliberális propagandamédia régi-új módszerekhez nyúl. Most éppen “oknyomozásnak” hívják a kémkedést.

Emlékeznek még az Ibiza-ügyre? Mint cseppben a tenger mutatja a második legősibb szakma aktuális módszereit. 2017 nyarán egy agent provocateur szőke ciklon csapdát állít az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) akkori vezetőinek, majd egy ibizai villában titokban filmre veszik kötetlen beszélgetésüket. A James Bond filmekbe illő forgatókönyvet akár titkosszolgálatok is írhatták volna, ám a történet kijátszása ha lehet, még izgalmasabb. A német “közszolgálati” ZDF egyik “humoristája” egy díjátadóra telefonálva pedzegeti, hogy azért nem tud személyesen megjelenni, mert éppen Ibizán bulizik egy orosz oligarchanővel. Akkor még senki sem értette a célzást, ám “pont” a 2019-es EP-választás előtt a német Spiegel és Süddeutsche Zeitung feloldja a talányt, és lehozza a videó kompromittáló részeit. Az addig esélyesnek számító FPÖ a botrány miatt rosszul szerepel a választáson, az EP bevándorlás ellenes csoportja Ausztriából emiatt kevesebb mandátumhoz jut.

Figyeljük a mintát és a munkamegosztást. “Valakik” szorgos méhecskeként összegyűjtik az információt, majd kiemelve a kompromittáló részeket, a média és a közvélemény számára könnyen emészthetővé teszik azt és kijátsszák a sajtónak.

Összerakták a morzsákat.