Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Gyógyítható-e az oltásellenesség?

Hülyeségre nincsen orvosság! — tartja a népi mondás, és valóban! Hazánkba is behurcolták a Corona-szkeptikusság vírusát, még tüntetést is tartanak. Ami az Elbától és Lajtától nyugatra — valójában a lecsúszástól félő — tömegeket visz ki az utcára, nálunk tényleg csak néhány összeesküvés-hívő magamutogatása. Mert Magyarország a járvány (és következményeinek) kezelésében is jobban teljesít!

Előbb-utóbb minden begyűrűzik hozzánk. Márciusban külföldi diákok házibuliján szabadult el az új vírus Budapesten, majd az országban. A magyar kormány onnantól a fertőzöttségben előttünk járó Ausztria példáját követte, annak lépéseiből tanult. A magyar védekezés néhol azért annál szigorúbb volt (például az idősek bevásárlási idősávjánál), máshol megengedőbb. A válaszadók elsöprő többsége elfogadja a kormány járványvédelmi intézkedéseit, a kormánypártok támogatottsága többéves csúcson van.

Akkor miért tüntetnek mégis a járvány, vagy a védekezési intézkedések ellen? — kérdezhetjük okkal. Nálunk is felütötte a fejét egyfajta Corona-fáradtság, a jövőtől és a gazdasági helyzet alakulásától való félelem. Ez emberi. Hatékonyságra és folyamatos növekedésre optimalizált világunkban a bizonytalanság és a félelem érzése sokak számára szokatlan és elbizonytalanító.

Ki miben hisz?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Mi ellen tüntet a nyugati középosztály?

Amerikában és Nyugat-Európában is több tízezren tüntetnek. Fehérek, heteroszexuálisak, adófizetők és nagyon mérgesek. Látszólag a járványügyi előírások ellen tüntetnek, valójában csak a régi életüket akarják visszakapni. A globalizáció, euró, keleti EU-bővítés és tömeges migráció előtti kiszámíthatóságot. Egy olyan világot akarnak, amelyet mi, kelet-közép-európaiak most építünk magunknak.

Mint mindenben, a kettős mérce nyugaton a tüntetéseknél is érvényesül. Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek. A BLM-tüntetéseknél nem mérik a távolságot, nem kérik számon a maszkviselést. Ott még a fizikai erőszakot is elnézi a mainstream média.

Bezzeg, amikor a társadalom fő teherviselő rétegének számító középosztálybeliek mennek az utcára, már jó előre megkapják, hogy “összeesküvés-elmélet hívők”, “szélsőségesek”, vagy egyszerűen csak “önzők”. A német szocdem párt elnökasszonya egyenesen “covidiótáknak” nevezte azokat, akik múlt héten tízezerszázra tüntettek Berlinben. A verbális erőszak onnan is táplálkozhatott, hogy a hivatalosan 22 000 tüntető létszáma és képe messze felülmúlta az összes addigi és aznapi baloldali és “progresszív” tüntetés létszámát és hírértékét.

Másként gondolkodók.


Középosztály: a számok szerint növekszik, a tények szerint gyarapodik

A híresztelésekkel ellentétben a munkából élő családok, azaz a legszélesebb értelemben vett középosztály helyzete jelentősen javult az elmúlt hat évben.

A középosztály helyzete „nem nagyon változott” az elmúlt hat évben – osztotta meg e tévedést az Index a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzésére hivatkozva, amely szerint ráadásul „a szegények bukták a legtöbbet” ez idő alatt. A társadalmi csoportok közötti jövedelemért folyó zéróösszegű küzdelmet sugallva – vagyis azt feltételezve, hogy amit nyernek a „gazdagok”, azt elveszítik a szegények – azt is megjegyzik, hogy a legfelsőbb jövedelmi tized gyarapodása a szegényebbek kárára valósult meg. Valójában azonban 2010-2017 januárja között a nettó bérek vásárlóerejüket tekintve 18 százalékkal a nettó minimálbér pedig 26 százalékkal nőtt. A növekmény még nagyobb, ha egy átlagos család szintjén végezzük el a számításainkat. Egy átlagbért kereső, két gyermeket nevelő család esetében a szülők nettó keresete vásárlóerejét tekintve 28 százalékkal, míg egy minimálbért kereső kétgyermekes család esetében 48 százalékkal nőtt.