Mint előtte számos nagy terv, Macron francia elnök terve is jól mutatott a papíron. A szeptemberi német választásig kellett volna Európa-szerte vitázni az eurózóna új parlamentjéről, pénzügyminiszteréről és ezekhez kapcsolódóan a közös költségvetésről. A német választás után felálló régi-új berlini kormány Párizzsal véglegesítette volna a terveket, majd az Elysée-szerződés aláírásának 55. évfordulóján, 2018. január 22-én kellett volna a reformot elindítani.

Az időterv azért is fontos, mert jövő tavasszal választ Olaszország új parlamentet, és a három legnépszerűbb olasz párt mindegyike ki akar lépni az eurózónából, vagy legalább kacérkodik egy, az euróhoz képest párhuzamos belső valuta bevezetésének ötletével.

Macron és Juncker. Két malomban őrölnek.

(Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Erdogan, Törökország elnöke.)

Az Európai Bizottság alkoholproblémákkal küzdő különc elnöke Jean-Claude Juncker messze földön híres teátrális gesztusairól, egyedülálló mimikájáról és arról, hogy úgy viselkedik a tagállamok miniszterelnökeivel, ahogy más csak a kocsmában merne. Öt sör után… Nyugodtan nevezhetjük őt az Európai Unió trolljának anélkül is, hogy politikai teljesítményének részletes értékelésébe bocsátkoznánk.

(Az osztrák kormány kiadványa a migránsok számára. A füzet egyik fő témája a nemek egyenjogúsága.)

Az Európai Bizottság sziporkázik: Uniós szintű közös hadsereget és energiauniót szorgalmaznak. Brüsszelben tudják, hogy ezeket a javaslatokat biztosan megtorpedózza valamelyik tagország, így vajmi csekély az esély ezek belátható időn belüli megvalósulására. Mi lehet a háttérben?