A neves etológus a napokban nagyinterjút adott egy hírportálnak, s mélyrehatóan, szellemesen összegzi benne az ezred elő emberi állapotait. Végtére is nem csupán tudós volna, egyben tudományágának terjesztője is, és hozzá még izgalmas szépíró - szakmai specializációkra kihegyezett korunkban ez elég egyedülálló kombináció.

Csányi mindig az Egészet nézi, s pontosan látja is: azon kevesek egyike, akire, ha olykor megszólal, illik, sőt ajánlatos odafigyelni.

Az etológia, a humánetológia nincs átitatva ideológiákkal. Ami van, azt vizsgálja, nem azt, ami lehetne. Összehasonlít: ebből von le következtetéseket, s aligha az ember anatómiájából akarja a majom anatómiáját megérteni. Állat és ember között az egyik legnagyobb különbséget Csányi a történetmesélés képességében látja, abban,  hogy az embernek  a "sztorizásra” alkalmas nyelve van. Azzal hoz létre kiegészítő együttműködést, avval sző maga köré közösségi védőhálót, nehogy az egzisztenciális félelem vermébe zuhanjon.

Csányi Vilmos.

Kevesen tudják, hogy a középkor legnagyobb hajóját nem a britek, a spanyolok vagy a portugálok, de még csak nem is a velenceiek építették, hanem a kínaiak. Összehasonlításként: a 15. század elején épített kínai „kincses hajók” hossza elérte a 137 métert, míg Kolumbusz Kristóf Santa Mariája mindössze 25 méter hosszúságú volt. Azt is tudjuk a kínaiakról, hogy a hajózás és a csillagászat mesterei voltak, kultúrájuk több ezer évre tekintett vissza. Gazdaságuk, társadalmuk, kultúrájuk és városaik mind fejlettebbek voltak, mint a korabeli európaiak. Mindezek dacára nem Kína, hanem mi, európaiak hódítottuk meg Ázsiát. Nem mi játszunk a ku-cseng húrjain, hanem kínai és japán gyerekek tanulnak meg virtuóz módon zongorázni és hegedülni. A világ keleti fele beszél angolul, és nem mi tanulunk kantoniul, és vélhetően több sör fogy Ázsiában, mint rizsbor Európában. Dacára az óriási fejlettségüknek, a nyugati kultúra hódította meg Ázsiát, és formálta a saját képére technológiai, kulturális és társadalmi értelemben, a középkori virágzó Kína pedig több közel 200 évnyi válságba került, amelyből csak az utóbbi két évtizedben kezdett el kimászni.