E három ok együttesen most jóval masszívabb válságot produkálhat, mint másfél évtizede a kaszinókapitalizmus miatt belobbanó pénzügyi krízis. Abból mellesleg szintén a "kaszinózó" pénzügyi elitek jöttek ki legjobban, persze nem önerőből, hanem állami segédlettel. Gigászi mentőcsomagjukat a regnáló vezető nyugati kormányok a károsultak kontójára kaparták nekik össze: történetesen a demokrata Obama és a harmadik utas szociáldemokrata Schröder, a " baloldal" nagy-nagy dicsőségére.
Egy háború mindig szörnyű, de különösen az, ha jól definiált célok nélkül vívják.
Csak sejteni lehet, milyen külföldi manőverekkel vezették meg a geopolitikai kalandokra persze mindig kész Putyint, hogy februárban támadást indítson. Az orosz titkosszolgálatok vezetésében azóta bekövetkező változások arra utalnak, hogy a vonatkozó orosz intézmények nem álltak hivatásuk magaslatán, s ily módon Putyin eredeti elképzelései a gyors és hatékony "különleges katonai műveletekről" dugába dőltek. Célként mára már az orosz katonai presztízs-veszteség politikai minimalizálása került előtérbe: egyre inkább az a kérdés, vajon mit tart Putyin a fenntartható orosz presztízs biztosítékának.
A cikk kiindulópontja, hogy Joe Biden amerikai elnök – aki Barack Obama elnöksége alatt alelnökként tevékenykedett – több, mint két évtizede nem kedveli Vlagyimir Putyint, és nem bízik benne. Személyes ellenszenvére jellemző, hogy még olyan kijelentést is tett, hogy „az orosz elnöknek nincs lelke”.
Mégis, az elmúlt évben Biden többször is megpróbált észérvekkel hatni az orosz elnökre. Amikor tavaly júniusban Genfben találkoztak, Biden sürgette Putyint, hogy vessen véget az Ukrajna elleni évek óta tartó agressziójának és ne tegye kockára a hitelességét. Még tavaly decemberben is, amikor Putyin katonák tízezreit vonta össze az orosz-ukrán határ mentén, Biden arra kérte az orosz elnököt, hogy térjen vissza a diplomáciához.
A járvány nem okozója, hanem katalizátora sok folyamatnak. A kereskedelemben a plázák helyét átveszi az online áruház, a munka világában a jelenléti munkát (ahol lehet) kiváltja a távmunka, a külföldi utazás helyett felértékelődik a belföldi nyaralás, míg az exponenciális gazdasági növekedésbe vetett hitet felváltja az egészség (élet) » klíma megőrzésének elsőbbsége.
A már korábban induló, a járvány alatt felgyorsuló folyamatok közé tartozik a nagy jegybankok kötvényvásárlási programja is, amely gigantikus adósságheggyé nőtte ki magát. Arról már többször írtunk, hogy ez olyan, mint a drog: ha valaki egyszer elkezdi, egyre nagyobb adagok kellenek a várt hatás eléréséhez. Az ördögi kört az is fűti, hogy a világgazdaság nagy pólusai nem maradhatnak le a többiektől, hiszen ha a FED 2, 4 vagy 6 ezermilliárd dollárt pumpál az amerikai gazdaságba, akkor az EKB-nak is “lépést kell tartania”.
Az elmúlt évtizedben a jegybankok által “teremtett” pénz a kereskedelmi bankok révén főként a tőzsdén és az ingatlanpiacon fújt óriási lufikat. Az arányokat jól érzékelteti az S&P 500 részvények árfolyam-nyereség aránya (Price-earnings Ratio, P/E), ami a történelmi 44-es értéken áll, miközben az elmúlt 150 évben a mediánszám 16 volt. A P/E azt mutatja, hogy egy cég éves nyereségéhez képest mennyit kell egy részvényért fizetni, vagyis most az elérhető egy dollár nyereségért a befektetők 44 dollárt fizetnek. Teszik ezt annak reményében, hogy az árfolyamok a csillagos égig tovább emelkednek.