No de, hol van már a tavalyi hó? Minap a Spinoza-ház langymelegében bizony az utolsó pelyhéig elolvadt. Mi több, Heller Ágnes asszony egy internetes fórumon még áldását is adta a Vona Gáborral való kokettálásra, a nagy cél, Orbán Viktor megbuktatása érdekében. Semmit sem feledve, de mindent megfontolva, maradék híveit feloldozta az önmarcangolás, a sokakban nyilván feltoluló gyomortáji öklendezés kényszere alól.

Gyurcsány Ferenc és a seregtelen, ámde komoly Karácsony Gergely arról győzködték Szél Bernadettet, hogy be kellene állnia az ellenzéki sorba, amelyről ugyan nem tudni pontosan, hol az eleje s a vége, viszont ezt ellensúlyozandó, határozott célkitűzése van: le kell váltaniuk Orbán Viktort. 2018-ban. Minden áron.

Nehéz helyzetben van a Jobbik. Egy-két sikeres húzás után megbízhatóan a rosszabbik lépést választják. A néppártosodásnak nevezett cukiságkampány és a párt jobbszélének ledarálása miatt átaludták a migránsválságot, a bevándorláspárti baloldal és a bevándorlásellenes Fidesz között a Jobbiknak sokáig nem volt érdemi üzenete.

Dübörög a cukiságkampány.

Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy ellenzéki pártok és pártszerű formációk jönnek-mennek, főpolgármester- és miniszterelnök-jelöltek tűnnek el a porondról, egyik napról a másikra. Legutóbb épp Botka László lépett vissza, a megsemmisülés szélére sodorva az MSZP-t. A szocialisták először a saját fejüket vágták le, most pedig az egyik karjukat: a pártnak nincs kormányfő-jelöltje és már sajtófőnöke sincs.