Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Meddig tart a türelem?

Vona Gábor karácsonya aligha lesz felhőtlen: alig négy hónappal az országgyűlési választás előtt a Jobbik válságtünetek sorát produkálja. A párt állandósult vezetési- és identitásválsága elbizonytalanította a táborukat, egy jobbikos szavazó ma már nehezen tudja megmondani, milyen értékeket is képvisel a pártja, és rohamosan fogy a Vona Gábor által felhúzott szebb jövőbe vetett hit.

A Jobbik jelenleg rosszabb pozícióból fut neki a 2018-as választásoknak, mint a ciklus során bármikor. 2014 őszén, amikor a Jobbik nekikezdett a „néppártosodási” fordulatnak, a közvélemény-kutatások 16-19 százalékra mérték a pártot a teljes népesség körében. Most, három évvel később, a párt támogatottsága 9-10 százalék körül mozog. Hasonló tendencia rajzolódik ki, ha a biztos pártválasztók pártpreferenciáit vizsgáljuk. 2014 őszén a pártválasztók 18-21 százaléka támogatta a Jobbikot, a legutóbbi felmérésekben valamivel kevesebb, 14-19 százalékuk. A néppárti fordulat nem lesz a párt sikersztorija, sokkal inkább a lassú lecsúszásról szól.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Mérlegen Vona Gábor pártelnöki munkássága

Áll a bál a Jobbikban. A félresikerült néppártosodás nem hozott mást, mint stagnáló népszerűséget és a Jobbik-tábor széthullását.

Mindezek fényében nem csoda, hogy Vona Gábor pártvezetői munkásságát egykori és jelenlegi jobbikos politikusok egyaránt bírálják. Vona Gábor pártelnöki pályafutása során ugyanis többször vitte bele olyan helyzetekbe a pártját, ami hosszú távon – finoman fogalmazva – nem feltétlenül szolgálja a Jobbik érdekeit.


Születőben az Új baloldal

A szocialisták és a DK-sok iszapbirkózása egyre kínosabbá kezd válni, miközben az LMP szép lassan elmegy mellettük, illetve a Jobbik is bejelentkezett a baloldalra.

Nézzük a tényeket: október 2-án távozott a szocialisták miniszterelnök-jelöltje, Botka László. Úgy tűnik, sajátjai buktatták meg, az a belső frakció, amely a számok alapján elképzelhetetlennek tartotta azt a Botka elképzelést, hogy Gyurcsány Ferencet ne vegyék be a baloldali összefogásba.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Nekik Mohács kell

A magyar irodalomtörténet leghazugabb mondata úgy hangzik: „Nekünk Mohács kell.” A köznyelvi fordulattá vált verscím mögött az a téves elképzelés húzódik meg, hogy a dolgok jobbra fordulásához minden le kell rombolnunk, a múltat végképp el kell törölnünk.

Az összeomlás és a káosz azonban, az ígérettel ellentétben, sosem az új és tiszta viszonyok létrejöttét segítette elő, épp ellenkezőleg. Mohács után nem tisztult le a kép, hiszen Magyarország elvesztette szuverenitását, három részre szakadt és másfélszáz évre hadszíntérré vált. A modern korban az első világháborús összeomlást a Tanácsköztársaság rémuralma és Trianon, a második világháborús katasztrófát pedig negyven év szovjet diktatúra követte.