Ahogyan a jobboldali szavazatok összesített száma valamennyivel már Veszprémben is meghaladta a „baloldali” jelöltre adott voksmennyiséget, Tapolcán ez a különbség sokkal látványosabb lett. Ki tudja, a Fidesznek Kész Zoltán, avagy Rig Lajos győzelme fáj-e jobban, de Tapolca után az MSZP már a veszprémi eredménynek sem örülhet igazán.

Két, a maga nemében roppant szórakoztató interjúval lettünk gazdagabbak (itt és itt).

Vagy naivitásra, vagy arcpirító cinizmusra tudok csak gondolni magyarázatként. Tertium non datur. Az emberarcú jobbikos azt kéri számon a magyar kormányon, hogy legyen értékelkötelezettebben keleti nyitás-párti, a szankciós politika amerikai felelőse pedig a Közös Értékek 101-et vezeti elő.

Cáfolta a Magyar Nemzetnek adott kolumnás interjújában Vona Gábor, hogy a Jobbik csupán „cuki” párt lenne. Persze e cáfolattól még nyugodtan lehetne az, politikusok gyakran mondják az igazság ellenkezőjét. – De nem, nem – bizonygatta Vona. Egész másról van szó. Új stratégiáról. Határozott, kemény programról, higgadt, nyugodt hangnemről, mellyel a társadalom legszélesebb rétegeire akarnak hatni, s amely reményei szerint a váltópártiságig repíti őket.

Abban a kérdésben nincs vita – sőt inkább ritkán látott, oldalakon átívelő konszenzus uralkodik –, hogy a Jobbik esetleges megerősödése nem áll összhangban Magyarország érdekeivel. Egy szélsőséges, végletesen (nem csak érdekek, hanem értékek mentén) oroszbarát, ellenőrizhetetlen forrásokból gazdálkodó párt rejt magában kockázatot az ország jövője szempontjából. Nem beszélve Vona Gábor furcsa vonzalmáról az Iszlámhoz, illetve a párt okkult felhangokat hallató vezetőképzőjéről. Mégis a nagybetűvel írt „Baloldali Értelmiség” a szélsőséges párt megerősödését a Fidesz elleni munícióként használja.