Az uborkaszezonban a baloldal egyedül volt a színpadon, mégis felsült a produkciójával. Már a rendkívüli parlamenti ülésnap összehívása is sokakat megrémisztett, mivel azt hitték, hogy az április 3-án történelmi vereséget elszenvedő baloldal pártjai ismét összeállnak. A hat párt által felhozott hat javaslat leginkább a kormány háborús inflációt fékező intézkedéseire való megkésett reakció és se nem valós alternatíva, se nem eredeti ötlet. Azt még a baloldali sajtó is megírta, hogy a felhozott javaslatok megalapozatlanok, mert nincsenek költségvetési javaslatokkal ellentételezve.

Az a tény, hogy még ezt a vérszegény produkciót is sikerült két párhuzamos népszavazási kezdeményezéssel beárnyékolni, nem csupán a baloldalon belüli koordináció hiányát mutatja, hanem a politikai érzékét is. Az nagyon látszik, hogy a két javaslattevő, Ujhelyi István és Gyöngyösi Márton görcsösen ragaszkodik EP-mandátumához, amit 2024 után is szívesen megőriznének. Ujhelyinek már nem akar pártelnök lenni, annál érdekesebb Gyöngyösi produkciója, aki Brüsszelből, “távvezérléssel” irányítja pártját. Most erre a népszavazási kezdeményezésre futotta, ami mögül előbb a DK, majd a Momentum hátrált ki.

A baloldal sokadik lebőgésének csendjébe mondta be Bokros Lajos az “államcsődöt”, ami leginkább az ellenzékiek álma, semmint valós veszély. Látszik, hogy a Gyurcsány Ferenc által az őszödi beszédben erősen lepontozott balliberális közgazdászok nem siettek a több pártot is megjárt korábbi pénzügyminiszter álláspontjának támogatására.

Bokros Lajos - Most csak 3 pontja van.

Szerencs, az elvileg billegő körzet, gyakorlatilag most (is) a fideszes jelölt felé billent. Egy másik ellenzéki politikus (momentumos) szerint azért, mert az ellenzéki jobbikos jelölt úgymond megosztó figura volt: nemrég még bőszen „rasszizált”, hogy a cigányozást-zsidózást eme szép műszóval illessük. Ehhez képest az ellenzéki politikusok mégis szorosan odaálltak mögé, még Karácsony Gergely is lement Szerencsre, hogy Budapest is a „judapestező” kandidátust támogassa. (Arról nem szól a fáma, vajon lent is Unicumot ivott-e, netán most azért már valami erősebbet?)  Híresen mérsékelt személyes vonzerejükben bizakodva az ellenzéki „nagypolitikusok” talán azt remélték, példájuk ragadós, az emberek fegyelmezetten követik majd őket.

De nem követték.

Azon nincs mit csodálkozni, hogy a "baloldal" beáll egy rasszista jobbikos képviselőjelölt mögé; elvi szerelem ez, sok nagy elme követelte anno az efféle hasznos csókváltásokat, s az engedély pecsétjét se most ütötték rá, hanem még a Spinoza-házban. A cél szentesíti a "Judapestet" – ettől olyan szép ez a széles összefogás, ettől olyan ellenállhatatlanul csiricsáré.

Mindennek persze, ahogyan az dukál, "tudományos" magyarázata van: "a kutatásokból az jön ki, az emberek már nem akarnak pártot választani, hanem kormányváltást akarnak" – imígyen szóla az egyik. A másik ennél egy fokkal azért őszintébb: "Ez a népfront nem lesz, nem is lehet hosszú életű. Győzelme, a IV. köztársaság alkotmányozása után a pártoknak vissza kell találniuk saját arcukhoz."

Ez megnyugtató.

„Itt az utolsó esély, hogy az ország elhagyja a nemzeti szuverenitás felszámolását immáron nyíltan vállaló uniót” – ezt ugyanaz a Gyöngyösi Márton mondta 2012-ben, aki most épp ennek ellenkezője mellett érvel. Eltelt röpke hét év, és Gyöngyösi lett a párt uniós listavezetője, és harcos uniópárti politikussá érlelte őt az idő.

Szerinte most mindennél nagyobb a május végi választás tétje, hiszen a kérdés az, „megengedjük-e, hogy Orbán Viktor és a Fidesz kivezesse Magyarországot az Európai unióból, és egy bérrabszolgaságon alapuló diktatórikus rendszert építsen ki.”

De kanyarodjunk csak vissza a hét évvel ezelőtti, még ahhoz a másik Gyöngyösihez! (Milyen furcsa egybeesés, hiszen a most már balliberálisokkal parolázó képviselő ellen az új barátai 2012-ben még tüntetést is szerveztek zsidózós-listázós parlamenti kijelentése miatt.)