Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Így lesz antiszemita a baloldal

Unalomig ismételt toposz, hogy az antiszemitizmus elsősorban kelet-európai és jobboldali jelenség. Egy állítás azonban nem válik igazzá attól, hogy sokszor elismétlik.

(Kép forrása: itt.)

Azt eddig is tudtuk, hogy az antiszemitizmus-kártya sok esetben a kelet-közép-európai országok megbélyegzésére szolgál. A nyugati értelmiség ugyanis előszeretettel tekint úgy térségünkre, mint egy holokauszt film díszletei közt játszódó pszicho-thrillerre, ahol a kőbaltás ősember erkölcsi szintjén élő bennszülöttek epedezve várják, mikor adódik lehetőség egy jó kis pogromra. Hogy ez így alakult, abban persze nagy szerepe volt a hazai ballib értelmiségnek, akik a nyugat-európai véleményvezérekkel karöltve építették a nyugat szellemi és erkölcsi felsőbbrendűségének hamis mítoszát, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy igazolják saját civilizatórikus küldetésüket és legitimálják a Lajtától nyugatra meglévő igényt a térségünk feletti szellemi, morális és persze végső soron gazdasági gyámkodásra.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Multikulti másként

Vajon melyik az az európai ország, ahol az iszlám szélsőségesek már a kormányrúd közelébe jutottak?

Köztudott, hogy számos európai radikális jobboldali párt áll valamilyen formában orosz befolyás alatt. Eszünkbe juthat a jobbikos KGBéla esete vagy éppen a francia Nemzeti Front kampányfinanszírozási botránya. Van azonban ma Európában egy olyan párt, amelyben nem az oroszok, hanem a szélsőséges iszlamisták szereztek befolyást. Ez a párt ma kormányon van. Ez a párt a svéd Zöld Párt.

(A Zöld Párt társelnöke, Asa Romson a szeptember 11-i terrortámadásokat "balesetnek" nevezte.)


Megadja Gábor
Megadja Gábor eszmetörténész

A nem igazi terror

Az ember úgy érzi magát, amikor az iszlamizmusról kell beszélgetni, mint a régi szép időkben, amikor azt bizonygatták az eurokommunisták és társaik, hogy az „igazi” kommunizmus nem olyan, mint amilyen a Szovjetunióban.

Ehhez is kellett azért pár évtized, mely évtizedek alatt a nyugati értelmiség úgy védte a Szovjetuniót, mint gyermekkori plüssmackóját. Tehát, ahogy annak idején a mantra az volt, hogy a szovjetek csak „elferdítették” a csodálatos marxi tanokat, és a marxizmus valójában az egalitárius humanizmust takarja, úgy ma minden egyes iszlamista terrortámadás alkalmával megírják a hivatásos érzékenyítők, hogy ez nem az igazi iszlám.

Nézzük meg közelebbről ezt az érvet. Akik azt mondják, hogy a muzulmánok csak egy töredéke radikális, azoknak természetesen igazuk van: az összes létező becslés valahová 15 és 25 százalék közé teszi a szélsőséges muszlimok arányát a világ muszlim populációján belül. A szélsőségesek aránya tehát valóban egy kisebbség, a világon élő muszlimok többsége békés és mérsékelt. Csakhogy itt arányról beszélünk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ma már több, mint kétmilliárd muszlim él a világon, az a 15-25 százalék korántsem megnyugtató.