A Facebooktól kezdve a Google-on át a nemzetközi vállalatóriások a demokrácia elkötelezett híveként, sőt, védelmezőjeként aposztrofálják magukat.

Ebbe az idilli képbe rondított bele a hír, hogy a francia Lafarge építőanyag-gyártó óriás 2011 és 2014 állandó finanszírozója volt az Iszlám Államnak. A Le Monde és a Le Figaro francia lapok értesülései szerint a Lafarge havi 20 ezer euró „váltságdíjat” fizetett a terroristáknak, csak hogy fenntarthassa cementgyárát az elfoglalt szír területeken.

Amikor 2015 januárjában Orbán Viktor a Charlie Hebdo elleni dzsihádista terrortámadás kapcsán a bevándorlás korlátozásáról beszélt, a mainstream sajtó frontális támadást indított a miniszterelnök ellen. Rasszistának, kirekesztőnek, idegengyűlölőnek bélyegezték. Az összefüggés nem létezik, legfeljebb csak az összeesküvés-elmélet-hívők fejében – bizonygatta szakértők és politikusok egész sora.

A párizsi szatirikus lap elleni támadás óta eltelt közel két és fél év alatt Európa nem lett biztonságosabb hely. Sőt. Az idei év első felében minden kilencedik napra jutott egy terrortámadás a kontinensen. 2017 januárja óta 52 embert gyilkoltak meg iszlamista terroristák, és további 250-et sebesítettek meg. Az elkövetők minden esetben bevándorlók voltak: voltak köztük olyanok, akik csak néhány hete, hónapja érkeztek Európába, és voltak olyanok is, akiknek már a szülei is itt éltek.

(Rendőrök és családtagok az orlandói mészárlás helyszínén.) 

„A politizáló értelmiség ezen a ponton teljes kudarcot vall. Rettenetes állandóan csak azt hallani, hogy a nemzetiszocializmus a barbárságba, a sötét középkorba, a humanitás előtti időkbe való visszaesés. Akik így beszélnek, aligha sejtik, hogy az élet szekularizálódása, amit a humanitás eszméje hozott magával, éppen azoknak a keresztényellenes vallási mozgalmaknak a táptalaja, amelyen például a nemzetiszocializmus is kinőhetett. A vallási kérdés ezen szekularizált szellemek számára tabu, és annak komoly és radikális felvetése az ő szempontjukból megfontolandónak tűnik – talán azért, mert ezt is a barbárságba és a sötét középkorba való visszaesésnek tekintik”. 

(Eric Voegelin)

(Migránsok a görög-macedón határon.) 

Ernst Georg Ravenstein volt, aki kidolgozta a modern kori migráció első elméletét, rámutatva a „push and pull” tényezők alapvető jelentőségére a népességmozgás kiváltásában (a „push”-faktorok a taszító, a „pull”-faktorok a vonzó tényezőket jelentik - Janovics Anna: Migráció az Európai Unióba). Ravenstein 1889-ben napvilágot látott, A migráció törvényei című könyvében írja:„Egy pillanatra sem kérdőjelezem meg, hogy a migráció elsődleges, ámbár nem egyetlen okát az ország egyik részének túlnépesedésében kell keresni, miközben másutt feltáratlan erőforrások léteznek, amelyek a jövedelmező munka számára nagyobb ígéreteket tartogatnak.”

A modernkori népvándorlásnak azonban lehetnek más mozgatórugói és vetületei. Minősített eset, amikor egy központi hatalom (Brüsszel) megpróbálja a „pull”, azaz vonzó faktorokat természetellenes beavatkozás útján megerőszakolva, a migrációs folyamatokat maga generálni.