Hogy a fenti felkiáltás lezajlott, vagy sem az nem tudható, minden esetre kifejez valamiféle mélyebb életérzést, hiszen több mint kétszáz évig fennmaradt. Mindez onnan jutott eszembe, hogy nagy cikk jelent meg a nagyon független ám kissé simicskista Index felületén „A Soros-birodalom ott vág vissza, ahol a legjobban fájhat Orbánnak” A cikk hírértéke pusztán annyi, hogy a Soros-birodalom idejét érezte egy európai hatáskörű ügynökség létrehozásának. Ezt nyilván a Junckerrel folytatott puszilkodás közben beszélték meg. A szervezet célja, hogy az egyes helyi emberjogista szervezetek kezdeményezéseit összeurópai szintre emelje, képviselve azokat Brüsszelben is. Nem is csoda, hiszen Marx óta az efféle szervezetek a „világforradalomról” szoktak ábrándozni, mindig meghaladva a kicsinyes nemzeti kereteket. Ennek oka feltehetően az a gondolat, hogy miután otthon nem értik meg őket talán majd máshol meg fogják.

Tovább görgetve az Eurologus örömittas ismertetőjét olvashatjuk az Európai Bizottság közvélemény-kutató szervezetének legfrissebb felméréséről. A Bizottság kutatása nem csak azt mutatta ki, hogy a magyarok jobban bíznak az Európai Unióban, mint a nemzeti kormányukban, de azt kiolvashatjuk az eredményekből (másként fogalmazva: beleláthatjuk a számokba), hogy nem is aggaszt bennünket a bevándorlás és semmit sem érzékelünk a gazdasági növekedésből.

Megmosolyogtató volt, hogy az indexes újságíró azzal kezdte megszólalását: ő, és az index.hu a szakmaiság, a hitelesség, a független újságírás megtestesítője, a beszélgetés többi résztvevője pedig nem több propagandistánál. Ezen jót mosolyogtunk, és talán Dull Szabolcs is érezte, hogy nem sikerült túl erőteljesre a szereplére, mert erről a beszélgetésről nem készült beszámoló az Indexre.

A terrorelhárítás jelenléte növeli a biztonságérzetet vagy éppen félelemmel tölti el a járókelőket? Vagy nem is egy esetleges terrorcselekmény megelőzéséről van szó, hanem „politikai előnyszerzés miatt megy az erődemonstráció?” – teszi fel a kérdést az index.

A szavazás persze erősen irányított, a cikk szerzője látványosan orientálja az olvasókat ez utóbbi válaszlehetőség felé. A gúnyos hangvételű írás egésze azt sugallja: a terrorveszély „álprobléma”. Nincs is ebben semmi meglepő, hiszen a balliberális médiában a bevándorlás is „álprobléma” volt, egészen addig, amíg meg nem jelent több ezer migráns a Keleti pályaudvaron.