Francis Fukuyama az 1989-es “annus mirabilis” évben megjelent, “A történelem vége?” esszéjét néhány évvel később “A történelem vége és az utolsó ember” címmel könyv formában is megjelentette. Ebben az IMF 1989-es Washingtoni konszenzusára és a Samuel P. Huntington által szintén ekkor megfogalmazott demokratizálódási hullámokra építve fogalmazta meg máig híres és vitatott tézisét a (neo)liberális társadalommodell diadalútjáról.

Komolyra fordítva a szót, az elmúlt évek tapasztalatai alapján a jó idő beköszöntével drasztikusan megnő az Európába irányuló illegális migráció. A legfrissebb adatok arról tanúskodnak, hogy ez az idei évben sem lesz másként. A Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentése szerint a 2018-as év első 122 napjában összesen 22 439 illegális migráns érkezett Európába a tengeri útvonalakon. Ez csak azoknak a bevándorlóknak a száma, akiket az illetékes hatóságok sikeresen regisztráltak.

Az 1945 utáni Németország a romokból épült újjá, a gazdasági csoda eredményei lecsorogtak a társadalom minden rétegéhez. Ebben a felívelő szakaszban sokan érezték úgy, hogy “ha már minden rendben van”, akkor a CDU és Konrad Adenauer után más politikusoknak is esélyt kellene adni. Ilyenkor a szavazók többsége abból indul ki, hogy a jó dolgok maradnak, és az újak csak a vélt, vagy valós hibákat javítják majd ki.

Az 1957-es német választás “Ne kísérletezzünk!” jelszava arra döbbentette rá a németeket, hogy az ellenzék győzelmével egy teljesen más országot kapnának, ahol az addig elért eredmények veszélybe kerülnének. Az SPD akkor kiléptette volna az NSZK-t a NATO-ból, és a hidegháború közepén egy egységes, semleges Németországról álmodozott.

A videóban megszólaló hidzsábos hölgyek valóban kedvesen mosolyognak a kamerába, de ránézésre azért nem gondolnánk róluk, hogy ők már harmadik generációs bevándorlók. Persze lehet, hogy Bécsben a hidzsáb a progresszív női jogvédelem jelképe.