Van itt egy a szó szoros értelmében rettentően egyszerű helyzet. Míg 2012-ben 2.200, 2013-ban 18.900, 2014-ben 42.500, addig 2015 júniusáig több mint 53.000 menedékkérőt regisztráltak a magyar hatóságok. Ha ez így folytatódik, év végére a menedékkérelmet benyújtok száma eléri a 120 ezer főt.
Idén abszolút értelemben hazánkra nehezedik a legnagyobb migrációs nyomás. A hírekben sokat olvashatunk az olasz helyzet tarthatatlanságáról, de valójában mi magyarok még az olaszoknál is nehezebb helyzetben vagyunk. A Frontex, az EU határőrizeti ügynökségének tájékoztatása szerint május végéig Magyarországra 50 ezer menedékkérő érkezett, míg gazdaságilag jóval erősebb és lélekszámát tekintve is nagyobb Olaszországba „csak” 47 ezer fő.
A vártnál hamarabb bekövetkezett, amire a drasztikus mértékű illegális migráció kapcsán számíthattunk: az EU nyugati felén megkezdődtek a visszatoloncolások és újra fegyveresek őrzik az uniós tagállamok lezárt határait.
Jönnek! Egyes becslések szerint csak Líbiában, és csak az elkövetkező nyári hónapokban félmillió ember vár a “nagy átkelésre”. Életüket kockáztatják, csak hogy álmaik földjére, Európába érkezhessenek. Pedig az “arab tavasz” előtt még “minden rendben” volt, a túlparti diktátorok az EU eurómilliárdjaiért cserében visszatartották a menekülthullámot.
Az kétségtelen, a kormány előreszaladt a bevándorlás-politika értelmezésében. Olyan kérdéseket vetett fel, amelyeket a magyar emberek – szemben a nyugat-európaiakkal – még nem éreznek húsbavágó problémának. A magyar emberek nagy része ugyanis kevés bevándorlót ismer és az is jobbára tevékeny része a magyar társadalomnak: rokonszenves szír orvos, aki a 80-as években ragadt itt, hóbortos brit világfi, aki Közép-Európában keresett kalandot, magyar férfival egybekelő thai masszőrnő, dolgos kínai gyorsétkezde tulajdonos. A bevándorlás árnyoldalai a magyar lakosság számára nem vagy alig jelentkeztek. Többnyire csak a menekülttáborok tőszomszédságában élők tapasztalták, hogy a más kultúrából tömegesen érkezőkkel való együttélés korántsem zökkenőmentes. A szervezett, néhány napos városnéző túrákon szerzett élmények pedig, amelyeken az átlag magyar polgár megfordul, aligha terjedtek ki a marseille-i gettók, vagy Brüsszel arabok lakta negyedeinek feltérképezésére. A Mannaken Pis környékén erőforduló gyros árusok pedig inkább csak egzotikumként hatnak a magyar turistára.