Máthé Áron
Máthé Áron történész

Hová tűntek a migránsok?

Mint szürke szamár a ködben, a koronavírus okozta felfordulás közepette szinte észrevétlenül tűntek el az Európába tartó migráns-milliók. De hova?

Nem tudom, a kedves olvasók hogy vannak vele, de a koronavírus-témát annyiféleképpen tálalja a nemzetközi, liberális média, hogy az ember úgy érezheti: nagyon sok minden történik. A virtuális valóság csodája ez, hiszen jószerivel senkit nem látni az utcákon. Még a Balaton-parti települések közterületei is üresek, minden ellenkező híreszteléssel szemben. Az emberek példásan betartva a kijárási korlátozást, otthonukba zárkóztak. Nincsenek fesztiválok, nincsenek koncertek, meccsek. Más esetben azt szoktuk mondani: nem történik semmi. És mégis, ha a fősodratú (liberális) médiát nézzük, mintha egy eseménydús világ képe bontakozna ki a koronavírusra vonatkozó hírek, álhírek és rémhírek körül forogva.

Valakik azonban mintha hiányoznának ebből a forgatagból. Február 28-án – nincs két hónapja! – még egy másik földindulás fenyegette Európát. Ekkor jelentette be a török vezetés, hogy kinyitja a határokat a náluk állomásozó migránsok előtt, és ráereszti őket Európára. A görög határőrség egy hónapos küzdelemben állította meg a beözönlő hordákat, amíg végül is a törökök mintegy „visszahívták” migránsaikat. Ahogyan a görög kormányfő fogalmazott: bebizonyosodott, hogy képesek a saját határaik megvédésére. (Azt mondjuk nem érti az ember, hogy ezt ők miért tehetik meg 2020-ban, és mi miért nem tehettük meg eddig? Csak nem azért, mert nekünk volt igazunk és Európa határai igenis megvédhetőek?)

Eltűntek a Földközi-tengerről is a migránsok. Úgy tűnik, Ceuta erődrendszerre hasonlító kerítésein sem akarnak bemászni. Mintha a Csatorna-alagutat megközelítő kamionokat sem érnék támadások. Kihalt minden, a zene sem szól. Legalábbis a „mainstream” médiában.

Pedig a valóságban nem tűntek el. Néhány nappal ezelőtt nagyon is hallattak magukról. Tragikomikus módon Brüsszelben, az Unió fővárosában. A kijárási korlátozások idején vígan robogózó migránsokat szeretett volna a rendőrség igazoltatni, mire azok menekülni kezdtek. Egyikük balesetezett és meghalt. Erre következett a szokásos forgatókönyv: a „tiltakozó” muszlim migránsok az „utcára vonultak”. Szétvert rendőrautók, törés-zúzás. (Hogy, hogy nem, a YouTube a vonatkozó videókat eltávolította, de azért máshol fent van).


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Migráció, gátszakadás, világ(uk)vége

Tudtuk, mondtuk, tettük. Az újkori népvándorlás 2015-ös, eddigi tetőpontján csak Orbán Viktor és Magyarország állt a vártán. A magyarok tartották magasan a józan ész fáklyáját. Igazunk lett. Kárörömre azonban semmi ok. Most cselekedni kell!

A hivatalos verzió szerint Angela Merkel nem akart “csúnya képeket” a határokon, ezért nyitotta meg egyoldalúan a német határt “minden szír” előtt. Tudjuk, hogy onnantól minden migráns szírnek és kiskorúnak vallotta magát, hogy álmai földjére, Germany-ba jusson.

Berlin és Brüsszel több legyet akart a migránsok beeresztésével és kötelező szétosztásával egyszerre leütni: a lopakodó föderalizáció mellett az életerős fiatal férfiak százezrei vérfrissítésként megoldást kínálnak az öregedő és csökkenő lélekszámú európai társadalom problémáira. A kétmilliós tömeg integrálása lendületet ad a belföldi fogyasztásnak, és idővel enyhíti a kontinens minőségi munkaerő problémáját. Papíron legalábbis.

Azóta már tudjuk, hogy Merkel akkori va banque játéka azt a célt is szolgálta, hogy a “humanitárius imperializmus imperatívusz” jegyében Európát tovább lökje a föderális Európai Egyesült Államok irányába, hiszen a migráció örve alatt a határőrizettől a menekültügyi eljáráson át egészen az integrációig mindent Brüsszel hatáskörébe lehetett volna utalni. Az adósrabszolgaságból közös valutából kimaradó országok is bekerültek volna a zsákba. Kis híja volt, hogy nem sikerült.

Szívóhatás van, toló nyomás nincs.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A szó, amit kerestek: bocsánat

Most, hogy a görög rendvédelmi szervek – helyesen – erővel védik az unió határait, és az éles lőszer használatától sem riadnak vissza, és az Európai Bizottság elnöke – végre – fegyveres segítséget ígért a görög kormánynak, ideje lenne visszavonni a Magyarországot rágalmazó Sargentini-jelentést és jó hangosan bocsánatot kérni a magyar kormányfőtől, és úgy általában a magyaroktól.

Joggal várjuk a bocsánatkérést a jelentést elfogadó 448 európai képviselőtől, az Európai Bizottság akkori elnökétől, Jean-Claude Junckertől, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosától, Filippo Granditól, az Európa Tanács főtitkárától, Thorbjørn Jaglandtól, és végül Judith Sargentinitől, a LIBE Bizottság jelentéstevőjétől, amiért az alábbi nevetséges nyilatkozat kidolgozásában és elfogadásában részt vettek.

Emlékeztetőül, miért is marasztalták el Magyarországot másfél évvel ezelőtt:

 

Migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai

(61)  Az ENSZ menekültügyi főbiztosa 2015. július 3-án aggodalmának adott hangot a menedékjogról szóló törvény gyorsított eljárásban történő módosítása kapcsán. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2015. szeptember 17-én kifejezte azon véleményét, hogy a menekültekkel és migránsokkal szembeni bánásmód tekintetében Magyarország megsértette a nemzetközi jogot. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2015. november 27-én azt nyilatkozta, hogy a Magyarország által a menekültügyi kihívásra adott válasz nem felel meg az emberi jogoknak. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa, az Európa Tanács és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala 2015. december 21-én sürgették Magyarországot, hogy tartózkodjon olyan politikák és gyakorlatok alkalmazásától, amelyek intoleranciát, félelmet és idegengyűlöletet gerjesztenek a menekültekkel és migránsokkal szemben. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa 2016. június 6-án aggodalmának adott hangot amiatt, hogy egyre több vádat fogalmaznak meg a magyarországi határőrizeti hatóságok által a menedékkérők és migránsok ellen elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban, valamint aggasztónak tartotta az általánosabb értelemben véve korlátozó jellegű határőrizeti és jogalkotási intézkedéseket, ideértve a menekültügyi eljáráshoz való hozzáféréssel kapcsolatos intézkedéseket is. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 2017. április 10-én kérte a dublini eljárás szerinti, Magyarországra irányuló átadások azonnali felfüggesztését. 2017-ben a Magyarországon benyújtott 3397 nemzetközi védelem iránti kérelemből 2880-at elutasítottak, ami igen magas, 69,1 %-os elutasítási arányt jelent. 2015-ben a 480 nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatos bírósági jogorvoslati kérelem közül 40 esetben (9%) született pozitív döntés. 2016-ban a 775 jogorvoslati kérelem közül 5 esetben (1%) született pozitív döntés, 2017-ben pedig egyáltalán nem volt jogorvoslati kérelem.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Már megint Sarrazin

Thilo Sarrazint, a német szociáldemokraták egykori berlini szenátorát az SPD tartományi döntőbizottság ítélete alapján már megint ki akarják zárni a pártból.

Sarrazin úgymond másként gondolkodik a bevándorlásról, sőt nézetei állítólag frontálisan szembe mennek a szociáldemokráciával.

Keresem, mi lehet az, ami Sarrazin gondolataiban úgymond „frontálisan” szembe megy. Szerinte ugyanis álláspontja éppen hogy nem ellentétes a párt érdekeivel, ellenkezőleg, nézeteivel valójában az SPD – jelenleg enyhén szólva nem túl fényes – politikai jövőjét egyengetné.

Szisztematikusan keresem, mert mostanság terjedelmesebb esszét írok az európai középbalról, de hiába keresem, nem találom.

Sarrazin már öt évvel a bevándorlás 2015-ös felpörg(et)ése előtt „Németország felszámolja önmagát” című bestsellerével rámutatott az iszlám vallás és kultúra térhódításának lehetséges következményeire. 2015 után pedig konkrétan bírálta a „Willkommenskultur” politikáját, benne persze az SPD „naiv és opportunista” irányát, hogy aztán 2018-as „Ellenséges hatalomátvétel” című könyvében már arról írjon, két-három generáció, azaz ötven-hetven év múlva Németországban az iszlám kultúra, értékrend és stílus veheti át a hatalmat. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza: a valódi menekülteket támogatni kell, ők azonban a Németországban letelepülni szándékozó bevándorlók csupán 1 százalékát alkotják, a többieket ellenben meg kell állítani.