Korábbi írásukban már különbséget tettünk az illegális migránsok és a háborús menekültek között. Az ukrán háborús menekültek egy határt lépnek át; az életükért futnak; együttműködnek a hatóságokkal és rendelkeznek dokumentumokkal. A jobb életre vágyó migránsok — akik az újkori népvándorlás keretében jönnek Európába — több határt, vagy akár kontinenst lépnek át, erőszakosak, nem működnek együtt a hatóságokkal és nem rendelkeznek dokumentumokkal.

Az ENSZ 2018-as migrációs és bevándorlási szerződései a migrációt alapvető emberi joggá nyilvánították és a migránsoknak az őslakosokkal azonos jogokat adtak. Nem csoda, hogy a nemzetállamokban gondolkodó országok, mint Trump elnök Amerikája, vagy Csehország és Magyarország sem csatlakoztak ehhez a szerződéshez.

A cseh elnökség tehát elméletben a bevándorlás kritikus álláspontot erősíti, ha nem lenne a bevándorláspárti NGO-k, Brüsszel és a német kormány részéről érkező nyomás a kötelező szétosztási kvóta keresztülvitelére. Berlin még a német elnökség idején (2020 őszén) terjesztette be a dublini rendszer reformjának javaslatát, amely alaphelyzetben önkéntes kvótákkal operálna, amelyek a helyzet romlásával előbb ajánlott, majd kötelező kvótává válnának.

Segítünk a háborús menekülteknek

Lassan kerítés szépségversenyt lehet hirdetni. Ausztriában volt a „kapu oldalszárnyakkal”, amit a hadsereg is őriz. A Csalagút calais-i bejáratánál egy “balesetvédelmi fal” akadályozza meg, hogy migránsok a síneken gyalogoljanak át Angliába. Az észak-afrikai Ceuta város körül hatméteres falat emeltek. A görög-török határon háromszor hosszabbra, 40 kilométeresre bővítették a falat, míg a bolgár-török határon a 30 kilométeres kerítésből idestova egy 150 kilométeres lett.

Egy fizikai határzár önmagában még nem elég hatékony, kell mellé egy jogi határzár is. Ebben is a magyar kormány járt élen, amikor tranzitzónákat vezetett be, majd a visszaélések nagy száma miatt és a bevándorláspárti NGO-k és uniós bíróság nyomására ezeket bezárta és a menedékkérelmek beadását a magyar külképviseletekre irányította.

Dánia és Ausztria a Null Covid mintájára bejelentette a Null Migráns politikát, amivel felzárkóztak a magyar és a visegrádi migrációs állásponthoz. Ennek lényege, hogy nem a migránsokat kell Európába hozni, hanem a segítséget kell a bajba jutott emberekhez küldeni. A szociáldemokrata dán kormány, illetve a konzervatív osztrák kancellár ezt megértette, talán országainknak még nem késő, hogy fordítsanak.

A migrációs helyzet ugyanis fokozódik. A NATO kivonult Afganisztánból, az USA Irakból is kivonja harcoló csapatait, így mindkét országban a vallási fanatikusoknak nyílik tér. Aki nem akarja a tálibokkal visszatérő középkort megvárni, elmenekül. Eddig legkevesebb egymillióan indultak el Európa felé, de még sokkal többen készülnek útra kelni.

Mit üzenünk nekik?

A német elnökség tavaly szeptemberben beterjesztett javaslata három migrációs szinthez igazítja az Európába érkező migránsok szétosztását. Alaphelyzetben önkéntes kvóta alapján a befogadásra hajlandó országok vennék át a frontországoktól a migránsokat. Közepes migrációs nyomás esetén Brüsszel “moderálná” a szétosztást, míg komoly migrációs nyomás esetén életbe lépne egy kötelező szétosztási kvóta. A terv kész, csak az elfogadásához szükséges közhangulatra várnak.

Azt már tudjuk, hogy Merkel egy szelfije, vagy egy “Minden szírt befogatunk!” mondat ugyanúgy elindíthat egy újabb népvándorlást, mint a török, vagy marokkói határőrök azon mondata, miszerint “Nyitva van a határ!”. A Soros-hálózat is ugrásra készen várja, hogy hajói; médiája; “jogvédő” szervezetei; európai parlamenti “megbízható szövetségesei” és más, csatolt részei azt sugallják a jobb életre vágyóknak, hogy “elég bejutni Európába”, és aki bejutott, az már itt is maradhat. Soros György is alig várja, hogy Brüsszel végre lejegyezze az általa sokszor javasolt ezermilliárd eurós “örökjáradék-kötvényt”.