Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A pénzünket akarják, nem demokráciát!

Kibújt a szög a zsákból. Amit eddig mindenki tudott, azt a szocdem német pénzügyminiszter most kimondta: az uniós eladósodás “annyira jó ötlet”, hogy az EU a jövőben is vegyen fel hitelt. Párttársa, Michael Roth külügyi államtitkár rögtön be is támadta Lengyel- és Magyarországot, nehogy azok megakadályozzák a nagy adósságorgiát.

Az Elbától keletre mindig is szkeptikusak voltunk mindenfajta unióval szemben. Azok ugyanis jönnek-mennek, ám a nemzetek maradnak. Most éppen egy Európai Unió tagjai vagyunk, amelynek kaffkai berlini és brüsszeli központja előre akar menekülni és az euró megmentésével akarja Európa nemzetközi gazdasági súlyát növelni.

Hogy miért? A Brexit után és Trump elnök remélhető újraválasztása után Nagy-Britannia valószínűleg csatlakozni fog az USA-Kanada-Mexikó Kereskedelmi Megállapodáshoz, a NAFTA utódjához, amely így vitathatatlanul a három közül legerősebb világgazdasági pólus lesz. Minimum a hollandok és lengyelek élénken figyelik majd, hogy a britek jól döntöttek-e.


Az Orbán Kormány gazdaságpolitikája ellenére nő a gazdaság?

Számításaim szerint a 2002-2008 közötti gazdaságpolitikával idén közel 8,5 százalékkal nőtt volna a magyar gazdaság… Aztán jött volna az IMF.

A 90-es évek egyik emblematikus közgazdásza, Surányi György azt nyilatkozta a Financial Times-nak, hogy nem az Orbán Kormány gazdaságpolitikája miatt, hanem éppen annak ellenére növekszik a magyar gazdaság, ami egyébként sem nagy dolog, mert alacsony a bázis, ez csak válság utáni visszakapaszkodás és a növekedés amúgy sem fenntartható, mert az EU-s források táplálják.                                                                                   

Valóban. Kiszámoltam, hogy ha vennénk a 2002-2008 közötti gazdaságpolitika sajátos jegyeit, akkor akár 8,5 százalékkal is nőhetett volna a gazdaság 2014-ben. Utána meg jött volna az IMF és hatalmas zuhanás. Hogyan? Megmutatom.