A konfliktusok általában egy provokációval eszkalálódnak. Így volt ez az újkori népvándorlás utóbbi öt évében is. “Gondos kezek” adják meg a kezdőlökést, azt remélve, hogy a folyamat elmozdul a holtpontról és számukra kedvező fordulatot vesz.
Szögezzük le: A kötelező uniós migránskvóta Berlin és Brüsszel szemében csupán eszköz a német export házi piacának kontinens egyben tartására és az integráció elmélyítésére. Akkor is, ha kiderült: semmi értelme idegen vallású és kultúrájú emberek százezreit beengedni, integrációs erőfeszítés nélkül jól tartani, és a multikulti jegyében eltűrni párhuzamos társadalmaikat.
Angela Merkel 2015 őszén felismerte, hogy amit nem sikerült az euró “megmentésével”, az sikerülhet a migrációval. Nyolc ország máig nem tagja az eurozónának és a britek már készültek a Brexit-népszavazásra. A migránsválság “európai megoldása” jó katalizátor lett volna az integráció mélyítésére.
„Csak Botka merte kritizálni a kerítésépítést” – harsogta büszkén 2015 júniusában az Index. A cikk Botka László Facebook-bejegyzését idézi, amiben a polgármester kifejti: a bevándorlás nem valódi probléma („Magyarország igazi problémája nem a bevándorlás, hanem a kivándorlás!”), a határzár pedig csak figyelemelterelésként szolgál („teljesen hasztalan 175 km-es drótkerítés”).
És hogyan van az, hogy mindig a merényletek után léptetik életbe a terrorkészültséget? Mit használ ez már az áldozatoknak? És mit használnak a „mainstream” politikusok üres szólamai a szolidaritásról? Ki a felelős? Sadikh Khán, londoni polgármester – aki nemrég a terrorcselekményeket a nagyvárosi lét kötelező tartozékának nyilvánította – bejelentette: „London Manchester mellett áll”. Angela Merkel pedig ezt nyilatkozta: „Az emberek az Egyesült Királyságban nyugodtak lehetnek: Németország vállvetve áll mellettük”. Tényleg nyugodtak lehetnek? Mit jelent az, hogy vállt vállnak vetve áll mellettük? Semmit, mert nem várhatóak olyan intézkedések, amelyek a hasonló események valószínűségét csökkentenék. Juncker sem tétlenkedett: „Ismételten azzal próbálkozott a terrorizmus, hogy félelmet ültessen oda, ahol örömnek kéne lennie, és hogy megosztást keltsen ott, ahol fiatal embereknek és családoknak kellene örömteli módon egymásra találni”. Megosztást – igen, emögött az az üzenet van, bármi is történt, nehogy valami rosszat gondoljunk ezekről az emberekről! Ráadásul hülyeség is. Nem „megosztást” akarnak ők elérni, hanem hitetleneket akarnak ölni. És ez sikerült.
(Antonio Guterres, leendő ENSZ főtitkár)
„Sokkoló volt látni, hogy bánnak ezekkel a menekültekkel” – nyilatkozta Ban Ki Mun ENSZ főtitkár tavaly szeptemberben a röszkei zavargás után. Akik azt gondolták, hogy Ban Ki Munt talán egy kevésbé bevándorlás-párti politikus követheti az Egyesült Nemzetek Szervezetének élén, azoknak most csalódniuk kell. Az ENSZ leendő főtitkára, Antonio Guterres portugál szocialista politikus ugyanis egyértelművé tette: ha lehet, még elődjénél is elkötelezettebb híve a kontrollálatlan bevándorlásnak.
