Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Békepárti chatrobotot kérdeztünk Pressman szavairól

A júliusi NATO-csúcstalálkozó előtt felgyorsulnak az események: az ukrán “tavaszi“ ellentámadásnak még a nyári orosz offenzíva előtt kellene javítania Kijev stratégiai és tárgyalási pozícióját. Az újraválasztásáért induló Biden elnöknek egy olyan “béketervet” (exit stratégiát) kellene felmutatnia, amely elhiteti az amerikaiakkal, hogy Ukrajnából nem lesz egy újabb Vietnám. Pressman nagykövetnek e folyamatok részeként kéne a békepárti magyarokat a háborús koalícióba préselnie. Egy fiktív chatrobot értelmezi a nagykövet szavait.

Nézzük először a nagykövetségi sajtórendezvény nemzetközi környezetét: az USA-nak nincsen jó ajánlata Európának, a Biden-adminisztrációnak nincsen jó ajánlata Magyarországnak. Az USA továbbra, és annak ellenére adja négyszeres áron Európának az energiát, hogy Macron elnök ezt szóvá tette.

Az USA szoros európai szövetségesei, főként Lengyelország, Ukrajna és Litvánia sürgették Németországot modern Leopárd tankok szállítására, amibe a németek azzal a kitétellel egyeztek bele, hogy egy széles nyugati koalíció részeként tehessék ezt, aminek az USA is részese. A német kancellár az amerikai tankszállítás nyilvános ígérete után járult csak hozzá modern német tankoknak a csatatérre szállításához, amivel 1945 óta először állnak a “keleti fronton” egymással szemben német és orosz harckocsik.

Miközben a német gyártmányú tankokat már szállítják, a korábban megígért 31 amerikai Abrams M1A2 tank legkorábban 2023 végén érkezhet meg a frontra, így fennáll annak a veszélye, hogy az Észak-Szíriában kilőtt nyolc Leopárd 2-höz hasonlóan hamarabb látunk kilőtt német tankot Ukrajnában, mint Abramst, ami befolyásolhatja az Ukrajnának átadott fegyverek pótlását célzó beszerzéseket és versenyhátrányt okozhat a német fegyvergyáraknak, illetve versenyelőnyt az amerikaiaknak. Ilyen verseny zajlik már javában a légvédelmi rendszerek terén is, ahol a német Iris-T rendszer és az amerikai Patriot konkurál egymással.

Vajon miben sántikálnak?


Galló Béla
Galló Béla politológus

Kína ráér

Kicsit előreszaladva, egyszersmind kicsit felületesen is, sok elemző veszi készpénznek, hogy az ukrán háború miatt Kína, Oroszországgal karöltve, lázasan egy új, immár multi-poláris világrend kialakításán dolgozik. Ez persze kétségtelenül lehetséges opció, mégis jobb, ha szem előtt tartjuk: a kínai stratégiai gondolkodás soha nem volt, még véletlenül sem, egyoldalú. Most sem az.

Tény, hogy rogyadozó világhatalmát az USA – az angolszász tömb, plusz EU, Japán és Dél-Korea aktivizálásával – váratlanul megerősítette. Ezt a huszárvágását az oroszok hibás ukrajnai számítása tette lehetővé, mert Putyinéknak egyetlen lövésük sem volt arról, vajon mi várható, ha a tervezett gyors időhorizonton belül mégsem sikerül „különleges hadműveletük”. Épp a legrosszabb forgatókönyvre nem létezett pontos hatás-kalkulációjuk, ami nemcsak katonai, hanem politikai szarvashiba, lévén az a jó stratéga, aki mindig a legkedvezőtlenebb fejleményből indul ki, azt akarja elkerülni.

Aztán tudjuk, mi történt.

Európa vezetőinek többsége azóta szolgai alázattal tagozódik be az USA alá: Európa gyorsuló hanyatlásdrámáját mondhatni Washington rendezi, (el) csapnivalóan rossz európai politikusokkal a „főszerepekben”. Régi amerikai célok teljesültek: kontinensünk és Oroszország viszonya hosszú időre ellehetetlenült, Moszkva katonai presztízse jócskán megfakult. Orosz szempontból ezeket a negatívumokat az sem ellensúlyozza, hogy a világ országainak többsége békét akar, nem támogatja az amerikaiak „békeharcát”, akik a minél hosszabb véres folytatásban érdekeltek.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Guruló dollárok alulról és felülről

A nemzetközi helyzet fokozódásával a nyugat továbbra is elszigetelt, mivel a világ országainak kétharmada továbbra sem csatlakozik a szankció- és háborúpárti állásponthoz. A brazil elnök például nemsokára Kínába utazik, hogy egy béketervről egyeztessen. Joe Biden Fehér háza nem tolerálja, hogy a nyugati tömbben a szankciókritikus és békepárti magyar álláspont idővel ugyanúgy felülkerekedjen, mint a migráció esetében, ahol Norvégiától Bulgáriáig, illetve még az amerikai-mexikói határon is a magyar határzár megoldásait alkalmazzák. Ezért most újabb dollárokkal tolják meg a hazai globalistákat.

Márki-Zay Péter (MZP) szerintem nem elszólta magát tavaly nyári interjújában a guruló dollárokról, hanem megelőzte a beszámolókból amúgy is kiolvasható botrányt, azt remélve, hogy a közvélemény a nyári uborkaszezonban átsiklik az akkor még csak 400 milliós, idestova négymilliárd forintosra duzzadt külföldi kampányfinanszírozási botrány felett.

A négymilliárdnyi “mikro adományról” mostanra sejthető, hogy azt zömében néhány makro adományozó dobta össze, akik sorrendben a magyar, olasz, brazil, török és lengyel választásokba is be akartak avatkozni “alulról”, a pénzükkel. Ehhez választották az Action for Democracy (A4D) szervezetet eszközül. A négymilliárd forint kb. tízmillió dollár, ami kint kerekítési hiba, Magyarországon viszont sok pénz. Nem is nagyon költöttek belőle sokfelé, azóta lemondás helyett számos pártvezető fogta a dollárok visszafogottan látványos elköltésére az eddigi legnagyobb kétharmados Fidesz-győzelmet.

A négymilliárd tavaly erre volt elég, Orbán Viktor a választás estéjén jól summázta az eredményt, amikor a küldött pénzt “Gyuri bácsi legrosszabb befektetésének” minősítette.

Joe Biden csapata most tétet emel, Samantha Power, az amerikai külügyminisztérium irányítása mellett működő US Aid kormányzati szervezet vezetője a minap Budapesten járt és bejelentette, hogy szervezete visszatér a térségünkbe, és rögtön 200 millió dollárt tolnak a globalista szankció- és háborúpárti propagandába és nyomásgyakorló szervezetekbe a “független” újságírók képzésébe és az “igazi” a Twitter korábbi vezetése által is használt moderálási elvek mentén működő médiaszabadság megteremtésébe, amit a “civil szervezetek” támogatásától remélnek.

Samantha Power, az USAID vezére Magyarországon: most 200 millió dollár gurul a térségbe


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

A Pentagonnak készült tanulmány igazolja, hogy a magas energiaárakat, az inflációt és a gazdasági válságot a háború okozza

A Pentagonnak dolgozó RAND Corporation által kiadott elemzés feketén-fehéren bemutatja, hogy valójában senki sem nyerhet az orosz-ukrán konfliktus elhúzódásával. A szerzőknek egyértelműen az a véleményük, hogy már Amerikának sem éri meg, sőt, kifejezetten kockázatos ennek a háborúnak a folytatása. Megfogalmazzák azt is, ami idehaza gyakorlatilag trivialitásnak számít, mégpedig hogy komoly összefüggés van az energia- és élelmiszerárak, valamint az infláció elszabadulása, illetve a kibontakozó globális gazdasági visszaesés között.

Az 1948-ban alapított, washingtoni székhelyű think-tank kétségkívül a világ egyik legjobb katonai elemzésekkel foglalkozó kutatóintézete. Komoly szolgálatot tett az USA-nak a hidegháború ideje alatt, egyesek szerint annak ideológiai megalapozója is volt. Nívóját nem csupán a rangos szerzőgárda és a több száz millió dolláros költségvetés adja, hanem az is, hogy jelentéseire általában odafigyel az amerikai vezető réteg és maga az elnök is. 

Sokan régóta mondják, hogy a 2022 februárjában kirobbant háborút az ukránok nem nyerhetik meg, mivel az oroszok emberi és anyagi erőforrásokban jelentkező előnye gyakorlatilag behozhatatlan. Még a „nagylelkű” nyugati támogatások ellenére is. Ezzel valószínűleg Washingtonban is tisztában vannak, mégis úgy néz ki, hogy egyre vehemensebben vesznek részt a konfliktusban, méghozzá azon – kimondatlan – meggyőződésből, hogy mindent összevetve ez szolgálja hosszútávú érdekeiket. Ezt a meggyőződést kezdi ki a RAND által januárban kiadott terjedelmes jelentés.