Közeledvén a sorsdöntő 2022-es választásokhoz, most „ A zsarnok halála” címmel olyan irányregényt ad közre, amelyben a zsarnokgyilkossággal kirobbantott polgárháborút vizionálja követendő ellenzéki irányvonalként. Hamar be is teljesíti, amit könyvének címe ígér: a 20. oldalon máris két hulla hever a földön: a „vidéki tahó” zsarnok, és a testőrök lövéseitől átlyuggatott sikeres merénylője, Way Simon, az egykor galamblelkű erdészjelölt.

Galamblelke kissé vívódik ugyan a hatodik parancsolat és a zsarnokgyilkosság vonzó pátosza között, de mivel utolsó stádiumos agybetegség is gyötri, nemigen hezitálhat: a lövés eldördül. Zsarnokot megölni szabad tehát, sőt, agydaganattal szinte kötelező, kiváltképpen egy irányregényben.

Búcsú e-mailje agitatíve meg is fogalmazza a célt: „Fogjatok össze, vonuljatok az utcára mind, igaz hazafiak, akik szabadulni vágytok! Ne tűrjetek tovább! Itt az idő, a talán soha vissza nem térő alkalom, hogy elsöpörjétek a fejétől megfosztott önkényuralmi rendszert!”    

Mesterházy Attila és Ripp Zoltán az MSZP rendezvényén, 2012-ben. 

Nem értették az okosok, hogy belőle nem lehet politikai hulla, legföljebb tetszhalott. Alkalomadtán párat kortyol a gyógyvizéből, aztán egyszer csak megrázza magát, és felül.

S lám, felült, sőt…

Nota bene, nem a gyógyvize keltette életre, hanem a struktúra. Hiába tapasztották az ellenzéket össze, politikusai változatlanul krónikus tehetséghiányban szenvednek: a királycsinálók nem vághatják sutba a fél tehetségeiket. Ilyenből pedig csak egy van nekik: Gyurcsány. Szükségük van rá, hiszen tucatnyi év alatt sem tűnt fel az a Valaki, aki szekerüket a kátyúból kisegítené. Fekete-Győr? Szél kisasszony? Márki-Zay? Jakab? Netán a szoci X.Y.-ok?

Egyikbe sem lehet beleképzelni, hogy ő volna az a Valaki.

Látva azonban Gyurcsány betonba öntött társadalmi népszerűtlenségét, most mégsem engedhetik ki a frontra, legyen inkább szürke eminenciás, kavarjon  hátulról, ahhoz tényleg ért. Eléje meg - ha már nincs igazi esélyes - olyan figura kell, aki az ő kezére simul. Afféle személy, akit a kocsmákban úgy szoktak dicsérni, hogy jó ember az, nincsen önálló akarata.

Idestova tíz éve alakult az utódpárt utódpártja, a Demokratikus Koalíció (DK), amely a korábbi MSZP és SZDSZ használható részeit és szavazóbázisát sikeresen integrálta. A siker nem hullott a baloldal bukásához 2006-os tevékenységével jelentősen hozzájáruló Gyurcsány Ferenc ölébe. Ha kidobták az ajtón, visszamászott az ablakon. Másokkal ellentétben ő elvégezte a szükséges politikai munkát, igaz, mindig kiszámíthatóan és a tankönyv szerint haladt.

Mi a sikerük titka? A Underwood Gyurcsány házaspár és pártjuk, a DK kommunikációja a faékhez hasonlóan egyszerű: ha Orbán Viktor van a kék sarokban, mindig ők akarnak lenni a vörösben. A többi ellenzéki párt onnantól már csak hozzájuk tudja mondandóját viszonyítani.

Az ambiciózus Gyurcsány már a millennium idején is kétpártrendszerben gondolkodott, akkor az MSZP-ből akarta a Fidesz váltópártját létrehozni. Ehhez szép fokozatosan átvette az SZDSZ fő témáit (és szavazóit). Akkor ez még nem sikerült teljesen, a “trükkök százaival” megnyert 2006-os választás és az őszödi beszéd kiszivárgása utáni események után meg pláne nem. Újra kellett mindent kezdeni, ezért alapította meg saját oligarcha pártját. Talán 2013/14-ben volt az utolsó alkalom, hogy az ellenzéki pártok megállítsák a DK-t. Az akkori két stratégiát azért érdemes feleleveníteni, mivel most is ezekkel próbálkoznak.

Ki irányít?

Nem lehet mindenki nyelvzseni, nem lehet mindenki bizonyíthatóan dr.

Viszont a neve kétségtelenül szép, sőt magyaros: Karácsony Gergely.

Ő az, aki felülről tekint a legtöbb emberre, ámbár ez nem azt jelenti, hogy azok is fölnéznek rá. Kizárólag a Fideszben tarthatják óriásnak, merthogy állítólag nemrég megkörnyékezték, nagy pénzeket fizetnének neki, ha nem nevezne be miniszterelnökjelölt-jelöltnek. Bizonyára rémülten fedezhették föl benne a hirtelen támadt politikai gólemet, az ellenzék várva várt Napóleonját, aki ellentétben Bonapartéval, ráadásul még colos is.