A szeptember 30-i szlovákiai mellett az október 15-i lengyel parlamenti választás lesz az őszi politikai szezon térségünk, az EU és Európa jövője szempontjából meghatározó politikai eseménye. A szuverenista lengyel kormánynak ugyanis nagy tervei vannak: 2030-ra meg akarja duplázni az ország GPP-jét. Az ambíció mértékét mutatja, hogy az EU-ban 2022-ben már így is hatodikak voltak, és a 654 milliárd euró kétszeresével számolva pont Spanyolországot ütnék ki a negyedik helyről (2022: 1,329 milliárd euró). Lengyelország ahol lehet, leválik a német gazdaságról és Dél-Korea európai export hídfőállásaként abban bízik, hogy a most beinduló tankgyártás mellett idővel más dél-koreai csúcstermékeket is ők gyárthatnak.

Lengyelország a Trimarium projekttel saját középhatalmi stratégiáját követi, amely a Balti- és a Fekete-tenger, illetve az Adria közötti országokat integrálná, bár ez a térség messze nem egységes. A 140 milliós térség gazdasági ereje (még) elmarad Németországétól, miközben hadereje együtt sem ér fel az atomhatalom és ENSZ BT állandó tag Oroszországéval. A lengyel választás fő tétje az, hogy Varsó folytathatja-e középhatalmi ambíciói építését a szuverenista PiS-kormány alatt, vagy Donald Tusk szivárványkoalíciója visszaterelje-e a lengyeleket Brüsszel és Berlin szárnyai alá, hogy a lengyel gazdasági erőre épülő különutas politika ne jelentsen alternatívát az egyre inkább Európai Egyesült Államokká váló EU-n belül.

Alexander Soros a varsói főpolgármesterrel

Magyarország eddigi legnagyobb kampányfinanszírozási botránya újabb fordulatot vesz. A médiában eddig megismerhető hírek alapján az ÁSZ 1,6 milliárd forintnyi olyan kampányköltést talált az Action for Democracy (A4D) és egy svájci alapítvány által gyűjtött, és javarészt Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa Mozgalma (MMM) számára juttatott, összesen négymilliárd forintnyi pénzből, ami a feltételezés szerint a hat baloldali párt országgyűlési kampányát szolgálta.

A hat baloldali párt most fogalmazza meg ezzel kapcsolatos állásfoglalását, és természetesen őket is megilleti az ártatlanság vélelme, ám már eddig is túl sok volt a kérdőjel, és az imamalomszerűen ismételt válaszok sem túl meggyőzőek. Nézzük azokat az érveket, amelyeket régóta következetesen ismételnek:

A “mikroadományok” magánszemélyektől érkeztek, akik magyar állampolgárok. Itt szokták azt felhozni, hogy Soros György is magyar állampolgár, így az USA-ban akár ő is adakozhatott volna. Manhattan városrész világhírű központján, a Times Square-en március végén egy fényreklám is adakozásra buzdította a kint élő magyarokat.

Rákay Philip azonban az A4D 2022. március végi állapotot tükröző, lementett oldalán hiába kereste a magyar állampolgárságot igazoló adatok, pl. útlevélszám megadásának lehetőségét az adománygyűjtő résznél, mert nem volt ilyen. Az A4D oldalán ráadásul más országok választására is gyűjtöttek adományokat, így nem egy, kifejezetten az országgyűlési választásokra fókuszáló oldalról beszélhetünk. Az állítólagos “több ezer és tízezer” mikroadományozóból a lementett oldalon csak tizenegyet mutatott a számláló.

Egy további érv, hogy az adományok fő hazai kedvezményezettje, Márki-Zay Péter MMM-je nem párt, hanem civil szervezet, ezért nem vonatkozik rá a pártok külföldi támogatásának tilalma. Azt most ne firtassuk, hogy ez implikálja annak az amerikai és magyar jogelvnek a furfangos kikerülését, miszerint a politikai pártok nem fogadhatnak el külföldi támogatásokat.

Márki-Zay Péter (MZP) szerintem nem elszólta magát tavaly nyári interjújában a guruló dollárokról, hanem megelőzte a beszámolókból amúgy is kiolvasható botrányt, azt remélve, hogy a közvélemény a nyári uborkaszezonban átsiklik az akkor még csak 400 milliós, idestova négymilliárd forintosra duzzadt külföldi kampányfinanszírozási botrány felett.

A négymilliárdnyi “mikro adományról” mostanra sejthető, hogy azt zömében néhány makro adományozó dobta össze, akik sorrendben a magyar, olasz, brazil, török és lengyel választásokba is be akartak avatkozni “alulról”, a pénzükkel. Ehhez választották az Action for Democracy (A4D) szervezetet eszközül. A négymilliárd forint kb. tízmillió dollár, ami kint kerekítési hiba, Magyarországon viszont sok pénz. Nem is nagyon költöttek belőle sokfelé, azóta lemondás helyett számos pártvezető fogta a dollárok visszafogottan látványos elköltésére az eddigi legnagyobb kétharmados Fidesz-győzelmet.

A négymilliárd tavaly erre volt elég, Orbán Viktor a választás estéjén jól summázta az eredményt, amikor a küldött pénzt “Gyuri bácsi legrosszabb befektetésének” minősítette.

Joe Biden csapata most tétet emel, Samantha Power, az amerikai külügyminisztérium irányítása mellett működő US Aid kormányzati szervezet vezetője a minap Budapesten járt és bejelentette, hogy szervezete visszatér a térségünkbe, és rögtön 200 millió dollárt tolnak a globalista szankció- és háborúpárti propagandába és nyomásgyakorló szervezetekbe a “független” újságírók képzésébe és az “igazi” a Twitter korábbi vezetése által is használt moderálási elvek mentén működő médiaszabadság megteremtésébe, amit a “civil szervezetek” támogatásától remélnek.

Samantha Power, az USAID vezére Magyarországon: most 200 millió dollár gurul a térségbe