Az egyik Soros György hálózata által is támogatott berlini agytröszt, az ESI folyamatosan azon fondorlatoskodik, hogy miként lehetne nagyszámú idegen népességet Európába hozni és szétosztani.

Úgy csűrik-csavarják a dolgokat, hogy a) folyamatosan nagy számban érkezzenek migránsok Európába; b) a migráció maradjon az európaiak problémája; c) összeurópai megoldások irányába menjen a gondolkodás; c) a befogadást erkölcsileg felmagasztalják, a saját nemzet védelmét pedig önzésnek állítsák be; d) a migráció kérdéséhez mindig eurómilliárdok kötődjenek; e) a (kötelező) befogadási kvóták opciója ne hulljon ki a megoldási lehetőségek közül.

Van az a pénz!

A mai mag-Európa tiszteletre talán, de csodálatra semmiképp sem méltó politikusainak elképzelésük sincs, mit feleljenek e történelmi kihívásra. Nemhogy kiérlelt koncepciójuk nincs, semmilyen se. Ádáz uniós viták folynak arról, vajon kívánatos-e egy föderatív Európai Egyesült Államok, avagy jobb megoldás a nemzetek Európája, de mindeközben a brüsszeli bérlistának elkötelezett brüsszeli bürokráciát leszámítva, gyakorlatilag minden tagország a saját nemzeti önérdekeit követi. Brüsszelben sokkal erősebb hatalmi faktor a de facto, mint a de jure. A Tanácshoz képest a Bizottság és a Parlament sóhivatal. Mai állapotában az Európai Unió szervezetszociológiai képtelenség. Legpontosabb meghatározása: se nem ez, se nem az. Magyarán: se-se.

(Angela Merkel migránsokkal szelfizik.) 

Európai Központi Bank, görög válság, alacsony gazdasági növekedés az euróövezetben, trojka, euró árfolyam, Angela Merkel, infláció az eurózónában, grexit… És a sort még folytathatnánk. Az utóbbi hetekben számtalan megközelítésben foglalkoztunk az eurózónával, csak azt nem vettük még számba, hogy mit gondolnak minderről az EU állampolgárai.

A kilencvenes évek végén még meredeken felfelé ívelő baloldal karrierje a 2000-es évek közepére leáldozott. Schröder kancellár beült a Gazprom egyik cégének felügyelőbizottságába, Tony Blair belesült az iraki tömegpusztító fegyverekről hamisított jelentésbe, Zapatero egy pénzügyi csődtömeget hagyott Spanyolországra, a szebb napokat látott lengyel utódpárt pedig végleg kiszenvedett. A baloldal hanyatlása, a szokásos jobb-bal ciklikusság mellett valószínűleg arra is visszavezethető, hogy a 90-es évek gazdasági hurráoptimizmusát a kétezres évekre a gazdasági lassulás váltotta fel, 2008-tól pedig stagnálás, sőt hanyatlás kezdődött. A baloldali kormányok redisztributív, osztogató politikája a romló gazdasági környezetben már nem volt fenntartható.