Kínában kísérleti jelleggel már működik a szociális pontok rendszere, amit nemrég a magáncégekre is kiterjesztettek. Kommunista dalok és Hszi Csin-ping pártfőtitkár beszédeinek közösségi oldalakon való megosztása virtuális plusz pontokat hoz, míg a közlekedési lámpákba épített arcfelismerő kamerák azoknak osztanak pontot, akik kivárják a zöld jelzést, vagy nem szemetelnek az utcán.

A kommunista párt tagjaiból alakult Népi bizottságok a lakókörzetekben jutalmazzák a kínaiakat. Aki szelektíven gyűjti a hulladékot, vagy részt vesz a programjaikon, plusz pontot kap. A pontok azért fontosak, mert csak bizonyos pontszám felett lehet gyorsvonatra vagy repülőre jegyet venni, külföldre utazni, vagy más “privilégiumokat” élvezni.

Aki azt hiszi, hogy csak a másfél milliárd kínait ellenőrzik a modern technológia segítségével, téved. Az időközben csődbe ment Boston Analytica cég megmutatta, hogy a nyugati közösségi oldalak adathalászai is mennyi mindent tudhatnak meg rólunk az egyébként saját magunk által közzétett adatainkból.

Az egészségipar felé nyitnak.

A Google mára a szabadság jelképévé vált. Küldetése a világon fellelhető összes információ rendezése, elérhetővé és használhatóvá tétele. A Google-ra ma mindenki az információszabadság zászlóshajójaként tekint. Mindannyian használjuk a Google-t. Használjuk a munkánk során, tanuláshoz, szórakozáshoz, művelődéshez. A Google segítségével e-mailezünk, képeket és videókat nézünk, útvonalat tervezünk, híreket olvasunk, informálódunk. És mindezt teljesen ingyen. Vagy mégsem? Az, hogy a Google nem csak szolgáltatja az információt, hanem gyűjti is (rólunk, a felhasználókról), teljesen mellékes kérdésnek tűnt mindeddig.