Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Helló húszas évek!

Mármint helló 1920-as évek! Akkor a spanyolnátha után a nagyvárosokban indult a zabolázatlan züllés és sokan érezték úgy, hogy a globalizáció nyertesei. Aztán jött a világgazdasági válság.

A német könyveladási sikerlistát az 1920-as évek társadalmi és gazdasági válságáról szóló könyvek vezetik. A weimari években játszódó Babylon Berlin neo-noir krimisorozat immáron magyarul is látható harmadik évadjának egyik zárójelenete is az 1929-es tőzsdekrach. Vajon jól érzik a katasztrófa prófétái, hogy a történelem ismétli önmagát?

Kényes egyensúly.

A hasonlóság kézenfekvő. Akkor a spanyolnátha, most a Covid-járvány. Európa már akkor is hanyatló szakaszában volt, most is. Akkor az USA volt emelkedő pályán, most Kína. Akkor a mozik és magazinok diktálták a korízlést és -szellemet, ma az előfizetéses csatornák. A Nagy Háború és a spanyolnátha után ugyanolyan zabolázatlanul tobzódott az életkedv, mint most az egyes leállási hullámok között. Akkor is a nagyvárosok voltak a mondén és kozmopolita élet központjai, most is. A sort folytathatnánk.

Száz év alatt a tudomány és a technika persze sokat fejlődött. A folyamatok sokkal gyorsabban zajalak le. Kérdés, hogy mi, emberek mit tanultunk elődeink példájából? A globalista elit úgy tűnik, semmit sem tanult, és újult erővel lát neki az általuk “igazságosnak” és “fenntarthatónak” gondolt világ megteremtésének.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A kötelező kvóta új nevet kap

Nem látsz migránst? Álprobléma? Majd fogsz látni bőven, ha az új brüsszeli terveket elfogadják. Csak átnevezték a kvótát, nem ejtették.

A migránsok világnapján, december 18-án cikk jelent meg német médiában, amely elismeri, hogy a német uniós elnökség által beterjesztett Dublin-reform elbukott. Részint a járvány miatt, részint a tagállamok továbbra is eltérő érdeke miatt.

Ez a szeptember végi javaslat alaphelyzetben önkéntes kvótákkal telepítené át az unió peremén feltorlódott migránsokat a felvételre hajlandó országokba. Ennek volt próbája az a 2019 szeptemberében hat hónapra elfogadott máltai mechanizmus, amely a Földközi-tengeren érkező migránsokat Francia-, Olasz- és Németország, valamint Málta között osztotta szét.

A német javaslat szerint növekvő migrációs nyomás esetén ajánlott, erős nyomás esetén kötelező kvóták lépnének életbe. A szöveg utal arra, hogy egyes tagországok a külső határok védelmével is hozzájárulhatnak a migrációs nyomás csökkentéséhez, ám az nem világos, hogy a kötelező kvóta erős migrációs nyomás esetén rájuk is érvényes-e? Azt már láttuk 2015-ben, hogy az “önkéntes” kvótákból többségi szavazással milyen gyorsan lesz kötelező kvóta. Az EU Bírósága pedig jellemzően a bevándorlást támogató határozatokat hoz.

A kvóta új nevet kap.


Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Manfred Weber azt üzente…

Az immár évek óta húzódó brit kilépés, a közeli határidő miatt, minden bizonnyal megegyezés nélkül történik majd. Gyakorlatilag senki sem tudja, hogy ez milyen következményekkel jár majd az EU – Brit gazdasági kapcsolatokban. Éppen emiatt könnyű megjósolni, hogy – az első időkben bizonyosan – káosz alakul ki és mindkét fél komoly veszteségeket könyvelhet majd el. Így aztán jogos a kérdés: ha ilyen hátrányok érik mindkét felet, akkor miért döntöttek az angolok a kilépés mellett?

A kérdés megválaszolására számos, vagy inkább számtalan cikk, tanulmány, könyv született, melyek egymással vitatkozva próbáltak magyarázatot adni a kérdésre. Most azonban született egy rövid, velős és mindenki számára érthető válasz. Pár nappal ezelőtt Manfred Weber, az EU-parlament néppárti frakcióvezetője a következőt üzente, a brexit-tárgyalások kapcsán a brit miniszterelnöknek: „Miniszterelnök úr, üdvözöljük a valóságban. A mai világban nincsen nemzeti szuverenitás. Még a nagy országok számára sem Európában. Egy globalizált világban élünk.” E kijelentésből, a valóságtartalmától többé-kevésbé függetlenül, csak úgy süt a bántó, birodalmi gőg, mindemellett pedig szánalmas is, hiszen egy nem létező birodalom dölyfe ez, egy olyan országgal szemben, amely hosszú időn keresztül valóban a világ legmeghatározóbb, valódi birodalma volt. 


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Amikor a diplomás kommunisták fasisztáznak

Touché! A “liberálisok valójában diplomás kommunisták” fordulat találóan írja le a helyzetet. A magukat liberálisnak mondó világmegváltók valójában ugyanarra a rugóra járnak, mint sarlós-kalapácsos elődeik.

A szavak újak, a tartalom a régi. Amazok internacionalisták voltak, emezek már “globalisták”. Egy dolog azonban nem változott: ellenségeiket Amerikától Németországon át Budapestig ismét “fasisztának” bélyegzik.

Az uralkodó nyugati társadalommodell elérte teljesítőképessége határát, és elitje még mindig keresi Dani Rodrik globális trilemmájára a választ. A képlet arról szól, hogy három kívánatos célból egyszerre csak kettő érvényesülhet, és melyik legyen az, amelyet hátra sorolnak?

E három kívánatos cél a globalizáció, a demokrácia és a nemzetállami keret, vagy más olvasatban széles társadalmi rétegek jóléte. A küldetéstudattól fűtött, magukat hol “progresszívnek”, hol “haladónak” mondó mozgalmárok társadalmunkat átalakító programon dolgoznak. Ők a globalizációt, a nemzetek feletti nyílt társadalmat propagálják, ám ezzel az a fő probléma, hogy a globalizációnak egyre kevesebb nyertese van.

Valamit eltoltak.