A globalista eliteknek nincsen jó ajánlata a nyugati világ emberének. A Nyugat-Európában és az USA-ban korábban megszokott jólétről széles rétegek már csak álmodnak, miközben a COVID lecsengése után egyre újabb — immáron a klímaváltozással indokolt — megszorítással szembesülnek, amelyek a középosztályt még szegényebbé teszik.

Németországban már 2024-től csak a hőszivattyút akarták engedélyezni új fűtési rendszerként; 2025-től jön a készpénzt felváltó digitális jegybanki euró, 2035-től már nem árulnak belső égésű motorral szerelt autót. Miközben betiltanák a TikTok-ot jön az uniós cenzúraszabályozás, az elhibázott brüsszeli szankciók miatt leépül az ipar és recesszióba fordul a gazdaság; a szankciós infláció felemészti a megtakarításokat és elszegényíti a középosztályt. A sort folytathatnánk.

A romló életszínvonal mellé már kezdik felkészíteni a nyugati társadalmakat arra, hogy Ukrajna és Tajvan érdekében minimum növelni kell a háborús felkészülés költségeit, maximum a Nyugatnak kell ezekben a távoli országokban egyre nagyobb áldozatok árán megvédenie a soha senki által nem részletezett “értékeinket”.

Mivel ezt a politikát már egyre nehezebb eladni a nyugati embernek, akik közül a változások első és fő veszteseinek számító alsó-középosztály és kékgallérosok mellett egyre többen szavaznak a bevándorlás ellenes és szuverenista pártokra, a hagyományos pártok már alig tudnak hagyományos kormánykoalíciókat alkotni.

Hiába a közösségi média cenzúrája; a bevándorlásellenes és békepárti politikai erők elleni lejáratás; a fiatalok klímaszorongás általi hiszterizálása és hiába a kioktató felsőbbrendű morálpolitizálás. Nyugaton a többség már látja, hogy a globalista elitek felmondták azt a társadalmi szerződést, ami a jólétüket sokáig garantálta. Az elit persze köszöni szépen, gyarapszik, magánrepülővel utazik és mint Soros György, három méter magas fallal körülvett elővárosi villákban lakik.

Nem kértek a szivárványkoalícióból

A globalista elitek gondolkodásának kiindulási pontja nem változott: ha mindenki úgy élne, mint mi, nyugatiak, akkor az emberiségnek egy évben három Föld erőforrására lenne szüksége. Mivel Ázsia is kezd felzárkózni a fogyasztói társadalmak sorába, a Föld erőforrásai iránti igény is növekszik. A klímaváltozás elleni fellépésnél, mint minden társadalmi változásnál, van egy (szerves fejlődésű) piacgazdasági és egy (erőltetett) ideologikus út.

A helyzet paradoxona, hogy pont a magát “demokratikusnak” nevező Nyugat járja az ideologikus utat. A klímaszorongás és a genderideológia útját, amely a felülről indított (top-down) társadalom átalakítás eszközéül szolgál. A klímaszorongás már jelen volt a nyugati társadalmakban, ám sokáig technológiai problémának tűnt. Ahogy az 1970-es évek olajár sokkját az atomenergiára való áttéréssel tompították, úgy most a fosszilis üzemanyagokat is elkezdték növényi alapú (biodízel) vagy elektromos megoldásokkal felváltani.

Floridában kampánytéma lesz.

Mr. Beannek igaza van. A Cancel Culture leginkább a középkori csőcseléknek tartott látványos kivégzésekre emlékeztet és azt üzeni: így jártok ti is, ha átlépitek a határt. A globalista elit nem a büntető törvénykönyv alapján, hanem a hatalmára való veszélyesség alapján szabja ki a büntetést.

A Brexit és Donald Trump fő bűne az, hogy a szabad világ két legerősebb államában mutattak a mainstreamhez képest működőképes alternatívát. Ez főben járó bűn a globalisták szemében, ezért kell most példát statuálni. A teljes eszköztárat bevetik, és a hivatalából távozó elnökön állnak kicsinyes bosszút. Nézzük sorjában.

Donald Trump azért sem ismerte el választási vereségét, mert egy alfahím, és úgy akart a nagypolitika színpadjáról távozni, ahogyan arra fellépett: harcosként. Tábora november 3-a után sem széledt szét, a georgiai pótválasztás is szoros eredményt hozott. A Trump által alapított Save America politikai akcióbizottság a választás után (!!!) 200 millió dollárt gyűjtött, ami szép summa. Trump az elit számára továbbra is veszélyes maradt.

Elindult egy mozgalom.