Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

A nagyhatalmak udvari bolondja

Ha azt akarjuk, hogy az EU a nemzetközi politika örökös aláírójává váljon, érdemes az ENSZ 193 tagállamának minden egyes belső ügyében szót emelni, majd jól nem tenni semmit. Aki szerint ezzel növelhető Európa súlya a globális versenyben, az viszont minimum téved. Egykor tündöklő államok válhatnak ugyanis nagyon gyorsan önmaguk paródiájává.

Josep Borrell az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője

A CEU-, MTA- és SzFE-ügyek előtt úgy gondolhattuk, hogy az „örökös aláírók” jelensége afféle komédia-hungarikum, a fanyar magyar humor megnyilvánulása. Azóta megtanultuk, hogy az Örökös Aláírók Klubjának van nemzetközi ernyőszervezete, melyben időnként valaha komoly teljesítménnyel bíró emberek, Nobel-díjjal jutalmazott tudósok is felbukkannak. Tanulságos megfigyelni, hogy mi történik, ha egykor komoly tényezők ma komolytalan kezdeményezésekhez adják a nevüket: az ügyet emelik vagy a korábbi teljesítményüket devalválják? A híresemberek aláírása növelheti a médiafigyelmet, segíthet a 15 perc hírnév kicsikarásában, esetleg kinyithatja egy holland, belga vagy luxemburgi EU-bürokrata ajtaját – hogy aztán tompa puffanással haljon el az ügy. Egyszer meg lehet csinálni arcvesztés nélkül. Másodszor: már mindenkinek terhes. Harmadszor: elkönyvelik a holdkóros, túlmozgásos, tikkelő, levelekkel bombázó, lerázandó értelmiségiek sorába.

Az Örökös Aláírók magyar tagozatát legalább tíz éve nem fenyegeti az a veszély, hogy komoly helyeken komolyan vennék őket. De mi teszi őket közöny, sőt, nevetség tárgyává?


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Jön az új Bretton-Woods?

Henry Kissinger szerint a járvány után az emberiség ott fog tartani, ahol 1944-ben. Akkor született meg egy új, arany- és dolláralapú pénzrendszer. Most mi várható?

A járvány nem okozója, hanem katalizátora sok folyamatnak. A kereskedelemben a plázák helyét átveszi az online áruház, a munka világában a jelenléti munkát (ahol lehet) kiváltja a távmunka, a külföldi utazás helyett felértékelődik a belföldi nyaralás, míg az exponenciális gazdasági növekedésbe vetett hitet felváltja az egészség (élet) » klíma megőrzésének elsőbbsége.

A már korábban induló, a járvány alatt felgyorsuló folyamatok közé tartozik a nagy jegybankok kötvényvásárlási programja is, amely gigantikus adósságheggyé nőtte ki magát. Arról már többször írtunk, hogy ez olyan, mint a drog: ha valaki egyszer elkezdi, egyre nagyobb adagok kellenek a várt hatás eléréséhez. Az ördögi kört az is fűti, hogy a világgazdaság nagy pólusai nem maradhatnak le a többiektől, hiszen ha a FED 2, 4 vagy 6 ezermilliárd dollárt pumpál az amerikai gazdaságba, akkor az EKB-nak is “lépést kell tartania”.

Az elmúlt évtizedben a jegybankok által “teremtett” pénz a kereskedelmi bankok révén főként a tőzsdén és az ingatlanpiacon fújt óriási lufikat. Az arányokat jól érzékelteti az S&P 500 részvények árfolyam-nyereség aránya (Price-earnings Ratio, P/E), ami a történelmi 44-es értéken áll, miközben az elmúlt 150 évben a mediánszám 16 volt. A P/E azt mutatja, hogy egy cég éves nyereségéhez képest mennyit kell egy részvényért fizetni, vagyis most az elérhető egy dollár nyereségért a befektetők 44 dollárt fizetnek. Teszik ezt annak reményében, hogy az árfolyamok a csillagos égig tovább emelkednek.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Álszent német Kína-politika

Miközben a német gazdaság élénken üzletel Kínával, a német külpolitika uniós szinten “humanitárius imperializmus” drámajátékot ad elő. Persze a németek csak azt teszik “kicsiben”’, amit az angolszászok nagyban.

Miközben gurul a rubel és a jüan, a vezető nyugati politikusok morális prédikációkat tartanak és látszatintézkedéseket hoznak. Az USA is szívesen vásárol orosz olajat, ám Biden elnök “legyilkosozta” orosz kollégáját. Miközben a média beszólása célját találgatja, tavaly az orosz részesedés már 7 százalék volt az amerikai olajbehozatalban, ami várhatóan tovább fog nőni, az uráli olaj ugyanis kiváltja a hasonló tulajdonságokkal rendelkező, embargó alatt álló venezuelait, így az amerikai olajfinomítókat nem kell drágán és időigényesen más fajtákra átállítani.

Sőt, ahogy amerikai cégek akár még gáz- és energiaipari beruházásokat is eszközölnek Oroszországban amit az amerikai szankciótörvények más országoknak tiltanak, úgy a német gazdaság is szívesen üzletel Kínával. Főként a német autóipar vált az európai — és nemsokára az amerikai — klímahisztéria áldozatává, így jól jön, ha immáron tízből négy német autót a kevéssé finnyás Közép Birodalmában adnak el.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Vakcina-barátság

Mennyivel más ez a mai Covid-helyzet, mint az annak idején elszabaduló atom? 

1986 áprilisában a hidegháború utolsó szakasza, a szovjetek technológiai-gazdasági térdre kényszerítése még javában tartott. Gorbacsov maga se tudta még, hol van a birodalmi alagút vége, legföljebb remélte, hogy egyáltalán van vége az alagútnak. Reményeit Csernobil erősen megnyirbálta, a ’86-os nukleáris katasztrófa a korabeli világnyilvánosság elé tárta, milyen is a birodalom igazi állapota. A glasznosztyról bebizonyosodott, hogy ha nem is puszta szóvirág, de működtetése továbbra is a „magasabb pártérdekektől” függ. Gorbacsov csak kábé két héttel a robbanás után állt a nyilvánosság elé, mikor Európa (s elvékonyodva bár, de az egész glóbusz) fölött szépen körbejárt már az atomfelhő. Ha más nem, ez félreérthetetlenül jelezte, hogy a birodalom (és általában a birodalmak…) reformja merő illúzió.

Adott volt tehát egy globális fenyegetettség, adott a kétpólusú világhatalmi konstelláció, s a hozzá társuló kölcsönösen fennálló bizalmatlanság. Meg adott volt persze a közös, globális felelőtlenség, azon a hamis alapon, hogy a másik ellen minden „trükk” megengedett.

Mennyivel más ez a mai Covid-helyzet, mint az annak idején elszabaduló atom? 

Angela Merkel német kancellár és Li Ko-csiang kínai miniszterelnök online kormányközi konzultációt tart Berlinben.