Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Ukrajna nem érti

Az ukrán kormány le van maradva egy brosúrával. Az Északi Áramlat-2 és a Balkáni Áramlat amerikai részről való engedélyezése nem Német- és Magyarországnak, vagy Ausztriának szóló ajándék, hanem egy Oroszország felé tett gesztus.

A kijevi kormány látványosan tiltakozik a 15 éves magyar-orosz gázszállítási szerződés miatt. A hangoskodás leginkább pótcselekvés és kommunikáció. Nem hallottunk ilyen hangos tiltakozást az USA kormánya ellen, amely nyáron jelezte, immáron nem görget akadályt az Északi Áramlat-2, valamint a Balkáni Áramlat gázvezetékek befejezése elé. Németországnál sem tiltakoznak ilyen hevesen az Északi Áramlat-2 befejezése ellen.

Donald Trump elnöksége alatt a Kongresszus kétpárti konszenzussal fogadott el több törvényt, amelyek az orosz és iráni energia export korlátozását szolgálták. A cél az amerikai LNG- és olaj export támogatása volt a konkurensek rovására. A törvény hatástalanságát már idén nyáron láthattuk, amikor kínai segítséggel elkészült Iránban az ezer kilométeres Goureh-Jask olajvezeték, amelynek segítségével az iráni exportőrök ki tudják kerülni az amerikai 5. flottát Hormuszi-szorost és könnyebben tudnak eleget tenni a Kína és Irán között 2021. márciusában 25 évre megkötött 400 milliárd dolláros keretösszegű együttműködési szerződésből eredő olajszállítási kötelezettségnek.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Az afganisztáni kudarc átengedi Eurázsiát a Sárkánynak és a Medvének

Ahogy az amerikaiak elmenekültek Afganisztánból, az túlmutat a Biden "vezette" Egyesült Államok állapotán - a hatások és a következmények geopolitikai jelentőségűek és meghatározzák az USA- Kína- Oroszország hatalmi háromszög jövőbeli alakulását.

Erről közölt cikket a minap Spengler, azaz David P. Goldman amerikai közgazdász az Asia Times hasábjain, aminek a magyar nyelvű fordítását szeretném most megosztani olvasóimmal: 

Az afganisztáni kudarc átengedi Eurázsiát a Sárkánynak és a Medvének

„Ez nyilvánvalóan nem Saigon.” – mondta Antony Blinken, az Egyesült Államok külügyminisztere a vietnámi kivonulásra utalva, miközben helikopterek vették fel a menekülő amerikaiakat a kabuli nagykövetség tetőjéről. Valóban nem. Ez a helyzet Amerika világban elfoglalt helye szempontjából összehasonlíthatatlanul rosszabb.

A Sam Cooke-dal (What a Wonderful World) strófáihoz hasonlóan Blinken sem tud sokat a történelemről vagy a földrajzról. Ám a dalban szereplő fickóval ellentétben azt sem tudja, hogy egy meg egy az kettő, és ez alatt Oroszországot és Kínát értem. 

Richard Nixon amerikai elnök három évvel a dél-vietnámi bukás előtt felvette a diplomáciai kapcsolatot Kínával, ezzel megszerezve Kína hallgatólagos beleegyezését, miszerint a kommunista győzelmet nem használja fel arra, hogy a forradalmat Délkelet-Ázsia többi részére exportálja. 

Bármennyire is káros volt Amerika Vietnámban elszenvedett veresége, a régióra nézve korlátozott hatása volt. Az afganisztáni kudarc ezzel szemben Kína és Oroszországa számára vezető szerepet biztosít Közép- és Nyugat-Ázsiában


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Afganisztán: NATO helyett Selyemút

A demokráciaexport látványos kudarca új fejezetet nyit a világpolitikában. Kína előtt megnyílt a tér, Európának migrációs hullámra és nagyobb stratégiai önállóságra kell felkészülnie. Az USA eközben már a XXI. század nagy konfliktusára gyűjti erejét.

A Rudyard Kipling által a “birodalmak temetőjének” (Graveyard of empires) nevezett Afganisztánt a brit és a szovjet hadsereg, és most az amerikaiak által vezetett NATO sem tudta megtartani. Az amerikaiak kudarca annyiban nagyobb, hogy nem vették figyelembe a Colin Powell korábbi vezérkari főnök és külügyminiszter által még az 1991-es Öböl-háború előtt megalkotott (Powell-)doktrínát: csak akkor szabad katonai eszközökkel beavatkozni, ha van világos exit stratégia. Afganisztánban sem volt ilyen.

Kezdetben jó ötletnek tűnt a 9/11 terrortámadásokért felelős terrorszervezet, az Al-Qaeda hátországának számító közép-ázsiai ország elfoglalása, ami biztosította az USA politikai és katonai jelenlétét a térségben. Fukuyama magyarul is olvasható könyve, az Államépítés (Nation-building) jól leírja az amerikai demokráciaexport receptjét, így azt sem mondhatják, hogy nem volt sorvezetőjük. Kétezer milliárd elköltött dollárral, tízezer halott nyugati katonával/zsoldossal és 170,000 civil áldozattal később ideje a jövőre vonatkozó forgatókönyvekkel foglalkozni.

Ki tölti ki a vákuumot?


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

A nagyhatalmak udvari bolondja

Ha azt akarjuk, hogy az EU a nemzetközi politika örökös aláírójává váljon, érdemes az ENSZ 193 tagállamának minden egyes belső ügyében szót emelni, majd jól nem tenni semmit. Aki szerint ezzel növelhető Európa súlya a globális versenyben, az viszont minimum téved. Egykor tündöklő államok válhatnak ugyanis nagyon gyorsan önmaguk paródiájává.

Josep Borrell az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője

A CEU-, MTA- és SzFE-ügyek előtt úgy gondolhattuk, hogy az „örökös aláírók” jelensége afféle komédia-hungarikum, a fanyar magyar humor megnyilvánulása. Azóta megtanultuk, hogy az Örökös Aláírók Klubjának van nemzetközi ernyőszervezete, melyben időnként valaha komoly teljesítménnyel bíró emberek, Nobel-díjjal jutalmazott tudósok is felbukkannak. Tanulságos megfigyelni, hogy mi történik, ha egykor komoly tényezők ma komolytalan kezdeményezésekhez adják a nevüket: az ügyet emelik vagy a korábbi teljesítményüket devalválják? A híresemberek aláírása növelheti a médiafigyelmet, segíthet a 15 perc hírnév kicsikarásában, esetleg kinyithatja egy holland, belga vagy luxemburgi EU-bürokrata ajtaját – hogy aztán tompa puffanással haljon el az ügy. Egyszer meg lehet csinálni arcvesztés nélkül. Másodszor: már mindenkinek terhes. Harmadszor: elkönyvelik a holdkóros, túlmozgásos, tikkelő, levelekkel bombázó, lerázandó értelmiségiek sorába.

Az Örökös Aláírók magyar tagozatát legalább tíz éve nem fenyegeti az a veszély, hogy komoly helyeken komolyan vennék őket. De mi teszi őket közöny, sőt, nevetség tárgyává?