Az 1-es és 2-es szülők bizarr világában, a harmadik (vagy ki tudja hányadik) nem bevezetésével kísérletezve nagy felelősség hárul a józan, utópisztikus gondolatokat elvető többségre. Még ha esztelenségnek is tűnik, hogy valaki szembeszálljon az isteni és természeti törvényekkel, azzal az evidenciával, hogy az emberiség férfi és nő kettősségének köszönhetően képes csak az élet továbbadására, a világ egyensúlyának fenntartására, ma mindez jogszabályi formát ölthet, a nyelvben új szavakat, mesterkélt kifejezésmódokat teremthet. De ugyanígy egyneműsít a tömegkultúra is, a trendeket alakító divattervezők modelljeiről (és az azokat a kifutón bemutató modellelekről) sokszor valóban nehéz megállapítani, fiúknak vagy lányoknak készültek/születtek-e? A nőiesen érzékeny férfi és a férfiasan határozott nő ugyan létező jelenség, de ábrázolásuk ma már hallgatólagos elvárásként van jelen a filmekben, irodalmi alkotásokban, mintegy “mentegetőzve” a nemi sztereotípiák miatt.
De vajon tényleg sztereotípia férfi és nő különbözősége? És tényleg fel kellene áldozni a nemileg kódolt tulajdonságjegyeinket az egyneműsítés oltárán?
A nyelvcsere kedvelt eszköze az elnyomó rendszereknek, hiszen ezen keresztül lehet leginkább átalakítani az emberek gondolatait. Ennek a jelenségnek a hátterét írja le a Sapir–Whorf-hipotézis, amely kimondja, hogy az anyanyelv nem csupán a gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem azt is alapvetően meghatározza, hogy milyenné válik a gondolkodásunk. És ezt ismerte fel Orwell is az 1984 c. regényében, aki a már a közhellyé kopott, de találó „újbeszél” kifejezéssel írta le, miként fosztja meg az elnyomó hatalom a nyelvet kifejezőképességétől, differenciáló képességétől, majd pedig az értelmétől. Regényében a Párt válik a nyelv kizárólagos alakítójává. Nos, ha valaki, hát Orwell lakva ismerte a kommunistákat, szóval tudta, miről beszél.
“Éppen nemet váltok!”, “Homoszexuális/transzszexuális vagyok!” – csak néhány varázsszó a Soros-hálózat által kiadott többnyelvű brossúrákból, amiket a jobb életet kereső migránsok “menekülők" között osztogatnak. Aki az európai jogrend kiskapuira szabott meséket betanulja és felmondja, nagyobb eséllyel kap menekültstátuszt a vén kontinensen.
Ez a tudás sokáig csak kevesek előtt volt ismert, és jellemzően a Calais-nál lévő “dzsungel” lakói adták egymásnak tovább, hogy Angliába érve, ilyen legendákkal javítsák maradási esélyeiket.
Az újkori népvándorlás 2015-ös (eddigi) első csúcsévében már a Welcome to Europe szervezet füzetecskéit osztogatták, amelyben a gender fejezetben szépen leírták, hogy milyen esetben maradhat valaki “társadalmi nemisége” sérelmei miatt Dániában, Hollandiában, Olasz-, Spanyol-, vagy Svédoroszágban.
Szodoma és Gomora.
Miután a német Alkotmánybíróság döntésében az un. harmadik nem kategóriájának felállítása kapcsán egyfajta mérföldkőnek számító határozatot hozott, újra felélénkültek a szakmai és társadalmi viták a gender-elmélet, illetve az interszexuális kapcsolatok, továbbá a melegek jogai vonatkozásában – nem csupán Németországban. Az ENSZ adatai szerint a föld népességének 1, 7 %-a vagy interszexuális, illetve „tipikus férfi vagy női nemi karakter” nélkül született, amely körülmény fakadhat hormonális, genetikai és anatómiai okokból. Nepál volt az első, ahol 2007-ben a harmadik nemet elismerték, azóta többek között Málta és Ausztrália is engedélyezte a nemcsak kétfajta nemet feltüntető útlevél és személyi igazolvány bevezetését – és felkészül Norvégia, Skócia valamint Nagy-Britannia. Az Egyesült Államokban azonban még messze nem beszélhetünk teljes körű elismerésről, gyakorlatilag Kalifornia állam az egyetlen az 51-ből, ahol a harmadik nem megjelölés hivatalos okiratokon is felbukkan. Mindeközben a konzervív Nemzeti Fegyverszövetség erőfeszítéseket tesz, hogy egyre több nőt, kisebbséghez és az LMBTQ közösséghez tartozót vonjon be támogatói körébe a TIME beszámolója alapján.
