2016-ban a nettó reálbér emelkedés meg fogja közelíteni a 8 százalékot. Kérdés, hogy ez az ütem 4-5 éves időtávon gazdasági értelemben fenntartható-e? Gazdasági fenntarthatóság alatt azt értjük, hogy az állam nem adósodik el és a munkahelyek megmaradnak.  

(Kép forrása: itt.)

Idén 2,8, jövőre 2,2 százalékos növekedésre számít Magyarországon az Európai Bizottság. A kormány az Európai Bizottságnak megküldött konvergencia programban jövőre 2,5, 2017-ben 3,1 százalékos GDP növekedést vár. Az Equilor Befektetési Zrt. 2,7 százalékról 3,1 százalékra emelte a várható nemzeti össztermék növekedés mértékét 2015-re. A mindig szigorú hitelminősítő, a Standard & Poor’s is 2,5 százalékos növekedést vár az eddig jelzett kettő helyett a 2015-től 2017-ig terjedő időszakban. Az ING Bank szerint pedig kimagasló, 3,5 százalékos növekedés várható 2015-ben. Eközben a munkanélküliek száma csökken, az államadósság mértéke (ha lassú léptekkel is, de) folyamatosan apad. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb előrejelzés már jobb adatokkal számol, mint tették azt akár pár hónappal ezelőtt is.  A javuló adatok meglátszanak a jövő évi büdzsén is.

Nem különösebben izgalmas, hogy mennyivel nőtt a gazdaság 2014-ben. Sokkal érdekesebb, hogy hogyan. Az 1990-es rendszerváltás utáni időszakban ugyanis ez az első olyan év, amikor pénzügyileg fenntartható módon növekszik jelentős mértékben a magyar gazdaság.

1. A keleti nyitás gazdasági szükségszerűség. Napjainkban a 7 legnagyobb keleti gazdaság (az E7-ek, azaz East7), vagyis Kína, Brazília, India, Oroszország, Indonézia, Mexikó és Törökország 21 ezer milliárd dolláros éves GDP-je már majdnem akkora, mint a 29 ezer milliárdos G7-ek – USA, Kanada, Németország, Franciaország, Anglia, Olaszország, Japán – bruttó gazdasági termelése. A keleti régió összevont GDP-je  a PwC tanácsadó cég előrejelzése szerint 2050-re 140 ezer milliárdra nő, a G7-eké viszont csak 70 ezer milliárdra bővül. (Érzékeltetésképpen az éves magyar termelés 140 milliárd dollár.)