Röviddel Seymour Hersh leleplező írása után a globalista hírszerzési közösség mainstream média egy olyan magyarázattal állt elő az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezeték elleni terrortámadásról, mint amilyet Mátyás király és az okos lány meséjéből ismerünk: adott is megfejtést és nem is. Nézzük előbb az új mesét narratívát.

Egy hatfős ukránpárti csoport, nyílván önszorgalomból és “mikro” adományokból, tavaly koraősszel kibérel egy jachtot, amivel kihajóznak a tengerre, megtalálják a gázvezetéket, 70 méterrel a tengerszint alatt elhelyezik a robbanószert, robbantanak, majd felszívódnak. Arra, hogy miként találták meg a gázvezeték pontos nyomvonalát, honnan szerezték a komoly mennyiségű és minőségű robbanószert, illetve miként robbantották fel a tölteteket, na arra nincsen válasz.

Milyen “praktikus”, hogy a Balti-tengeri kijárattal nem rendelkező Ukrajnához csak két szál vezet: a csapat ukrán pártisága, illetve az, hogy egy Lengyelországban bejegyzett, ukrán tulajdonban lévő cég bérelte a jachtot, adná a motívumot és kötné az elkövetőket Ukrajnához. No nem a kijevi rezsimhez, hanem az “ügyhöz”, így már nem egy szankcionálható állam, hanem kombattánsok, terroristák, “kis zöld emberkék” az elkövetők, akiket vagy megtalálnak élve, vagy inkább nem.

Alulról induló kezdeményezés volt?

Szakértelemfetisiszta politikusok és szakértők-újságírók, valamint büszke eurokraták tömegei szemlélik egyre fehérebb arccal, hogy az európai belpolitikában újfent utat törtek maguknak a versengő gondolatok és még inkább a választóikra tekintő, versengő politikusok. Mindeközben az európai országok nemzetközi viszonyrendszereiben is határozottan feslik fel a hosszú ideje mindent betakaró semleges-technikai narratíva vékony szövete. Végső soron ugyanis, ha tetszik, ha nem, az Európai Unió szuverén államok önkéntes közössége. Szuverén államokban pedig már csak úgy szokás, hogy a külpolitikában a vélt nemzeti érdek követése mindenek felett áll.

Nézzünk egy releváns példát!