Évente átlagosan 183 ezer forinttal kevesebb adót fizetünk a munkajövedelmeink után

A személyi jövedelemadózás egykulcsossá tétele és a különadók rendszere nem az alsó 80 százaléktól csoportosított át a felső 20 százalékhoz, hanem a tulajdonosi jövedelmeiből élő globális felső tízezertől a középső 20 százalékhoz.

(Karikatúra az adóoptimalizáló multikról és az adóterheket viselő alkalmazottaikról.)

Közel 40 éve tartó tendencia a világban, hogy a tőkejövedelmek (továbbiakban az egyszerűség kedvéért tulajdonosi jövedelmek) részesedése az összes megtermelt jövedelemből folyamatosan növekszik, míg a munkajövedelmeké ezzel fordítottan arányosan csökken. Ennek számunkra legkézzelfoghatóbb tünete, hogy míg az egy foglalkoztatott által előállított jövedelem Magyarországon megtriplázódott 1970-2010 között, addig az átlag munkavállaló nettó reálbére csupán 28 százalékkal nőtt. Az USA-ban a 80-as évek eleje óta megduplázódott a GDP, míg az átlag jövedelem lényegében nem változott. Világméretű tendenciáról beszélhetünk tehát, ami hazánkban az átlagnál jobban érezteti hatását.


Nem minősítette fel Magyarországot a Fitch

Van-e ok aggodalomra?

Eldőlt, hogy bár mindhárom nagy hitelminősítőnél pozitív kilátásokkal zárja Magyarország az évet, 2015-ben nem kerülünk egyiknél sem a befektetésre ajánlott kategóriába. A hitelminősítők 3 szempontot mérlegelnek: hogyan jutott a jelenlegi helyzetbe a magyar gazdaság és költségvetés, milyen helyzetben van most, valamint hogy merre tart. E háromból csak a jelenlegi helyzet megítélése lehetséges objektív szempontok alapján. Az objektív szempontok szerint már fel kellett volna minősíteni Magyarországot, hiszen a költségvetés évek óta stabil, a kormány kivezette a válságból az országot, a gazdaság bővül, az infláció alacsony, az államadósság csökkenő pályán van, az ország külső tartozása szintén, külső finanszírozási pozíciónk rekordokat döntöget.


Munkaalapú társadaLOM?

Egyes közgazdászok szerint a munkaalapú társadalom ötlete kukába való.

Az ország egyik legolvasottabb portálján megjelent írás szerint az illiberális gazdaságpolitika alapja a munka, ami ezért elavult. Úgy fogalmaz, hogy „egy modern gazdaság alapvetően már nem a munkára épül. A modern gazdaság az értéktermelő képességre épül.”

Valóban, ahol teljes a foglalkoztatottság, ott csak az értékteremtő képesség fejlesztésén múlik egy gazdaság sikere. Magyarországon ugyanakkor a 90-es évek közepe óta a fejlett nyugati és fejlődő kelet-ázsiai országok foglalkoztatási szintjétől 10-15 százalékponttal elmarad a foglalkoztatás. Ugyanis a 80-as évek közepére jellemző 5 millió 400 ezer fős foglalkoztatási csúcsról a 90-es évek közepére 3 millió 700 ezerre esett vissza a foglalkoztatottak száma Magyarországon, hogy aztán lényegében stagnáljon a foglalkoztatás 2010-ig. (A 90-es évek közepére több mint másfél millió fővel csökkent a munkahelyek száma, míg 2010-ig a minimumszinthez képest kevesebb mint 200 ezer fővel bővült hazánkban a foglalkoztatás.) Ilyen körülmények között félreértésre adhat okot szakmai köntösbe bújtatva a munkaalapú társadalom kukába valóságáról írni.


Az EU nélkül nem fogunk fejlődni

Szívem szerint társadalmi vitát kezdeményeznék, de biztos vagyok benne, hogy a kutyát nem érdekli ez a téma, úgyhogy csak annyit teszek, hogy megírom ebben a posztban azt, ami szerintem Magyarország stratégiai fenyegetettsége.

A magyar nemzet nemzeti jövedelme termelése során képtelen annyit termelni, hogy fejlesztésekre is fussa – ha a jelenlegi nemzeti jövedelmet és kiadásainkat adottnak vesszük.

Csak akkor tellene fejlesztésre, azaz új kórházi műszerekre, illetve a fenntartásra, például az utak színvonalának megőrzésére, ha csökkentenénk az oktatási, egészségügyi, igazgatási vagy akár rendőri, katonai kiadásainkat.