Közhely, de igaz, a Biden-kormányzat Donald Trump elnökségének több intézkedését folytatja. Trump, amolyan game changerként, a maga vadnyugati módján berúgta a Világ ajtaját, bekiabálta, hogy America First!, majd új feltételeket támasztott szövetségeseknek és riválisoknak egyaránt. A maga nyughatatlan stílusában és tempójában a neki kiszabott négy évben is komoly változást akart elérni, amit a konfliktusok kihegyezésétől remélt.

Az amerikai Deep State örült egyes döntéseknek, ám a stílus, a tempó és a kiszámíthatatlanság, valamint az a tény, hogy a Deep State egyes részeit is visszanyeste volna, már nem volt ínyükre. Biden megígérte ugyan, hogy az unilaterális fellépéstől visszatér az effektív multilateralizmushoz, ám az afganisztáni kivonulás és az ausztrál tengeralattjáró-üzlet is amerikai magánszámnak számít. Nézzük akkor azokat az intézményeket, amelyek a nyugat szorosabb integrációját szolgálnák.

Soros György brüsszeli szinkronhangja interjút adott a Spiegelnek. Ebben ismét “betegnek” nevezte a magyar demokráciát, megsértve ezzel a szabadságszerető magyarokat. Jourová igazán tanulhatott volna elődei példájából, akikre már senki sem emlékszik, és akik mind kudarcot vallottak. Neelie Kroes, Rui Tavares, Judith Sargentini és társaik mind elhitték a globalista propagandasajtó és a “civil szervezetek” állítását, miszerint Magyarország egy olyan “korrupt” ország, amely az uniós támogatások nélkül összeomlana.

Tekintsünk el attól a “csekélységtől”, hogy az uniós támogatás minden tagországot megillet, és az nem könyöradomány, hanem a piacnyitásért, tízezerszám a mi pénzünkből kiképzett és nyugatra elvándorolt munkaerőért, illetve az itt működő multicégek innen elvitt profitjának ellentételezésére járó pénz. A “holland és német adófizetők” felemlegetése persze a “jó populizmus” része, amivel a Lajtán túl lehet választást nyerni, de aminek vajmi kevés köze van a valósághoz.

A magyarokról az 1990-es évek elején azt mondták, hogy utolsóként mennek be a forgóajtón és elsőként jönnek ki. A mondás mára ismét igazzá válik. Hogy miért? A magyar kormány sikeres járványkezelése miatt, amely sokadszorra előzte be a mezőnyt, vagy ahogy pestiesen mondják, kanyarban előz.

Miben különbözik a magyar járványkezelés a nyugati mainstreamtől? Melyik az a három dolog, amit a mi kormányunk jobban csinál, mint mások?

Az első a hungarikumnak számító Nemzeti konzultáció, amely a részvételi demokrácia  eszközeként két választás között is biztosítja a beleszólás és vita lehetőségét. Még azok is elmondják véleményüket — például a közösségi , vagy ellenzéki médiában — a kérdésekhez kötődő témákban, akik nem töltik ki az íveket. Brüsszel csak az óraátállításról kérdezi az európaiakat. Az őshonos kisebbségek jogait szavatoló Minority Safe Pack kezdeményezést lesöpörték az asztalról. Azt pedig, hogy az európaiak akarnak-e 34 millió migráns-állampolgárt, csak a médiában közlik és nem kérik ki a vén kontinens lakóinak véleményét.

A Nemzeti konzultáció vitát generál és ütközteti az alternatívákat és pont ez a demokrácia lényege: ütközzenek az alternatívák, ötletek és érdekek, majd a végén szülessen konszenzus. A magyar járványintézkedéseket talán ezért is fogják el többen.

Pezsdíti a vitát.

A hazai földgáz-szükséglet 10%-át fedező üzlet létrejötte önmagán túlmutató jelentőségű fejlemény, mely illeszkedik hazánk mozgástér-bővítő eredménysorába.

2010-ben két dolgot is kvázi-tényként hallottam iparági és külügyi szakértőktől: Aszadnak meg vannak számlálva a napjai Szíriában; és rövidesen már érkezhet is Magyarországra “az amerikai gáz” a Krk-i LNG-terminálon keresztül. A két állítás közül a szíriai elnökre vonatkozó madárjóslásnak bizonyult, hiszen Aszad azóta is él és virul.  A magukat jól értesültként pozicionáló transzatlanti bennfentesek jövendöléseit azóta is fenntartásokkal kezelem. A Krk-i terminál ehhez képest majd’ egy évtizedes késéssel, de legalább valóra válik, a magyar gázvásárlás pedig a közép-európai építkezés fontos és kézzelfogható eredményét jelenti.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Kapitány István, a Shell International Petroleum alelnöke.