Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

Vigyázat, a vezeték iránya fordul!

A napi koronavírus-híradó és a színművészetis önbezárás zajában szinte elsikkadt a 2020-as év egyik legjobb híre: 2027 végéig Magyarország a Krk-szigeti LNG-terminálon keresztül évi egymilliárd köbméter földgázt vásárol közvetlenül a Shelltől.

A hazai földgáz-szükséglet 10%-át fedező üzlet létrejötte önmagán túlmutató jelentőségű fejlemény, mely illeszkedik hazánk mozgástér-bővítő eredménysorába.

2010-ben két dolgot is kvázi-tényként hallottam iparági és külügyi szakértőktől: Aszadnak meg vannak számlálva a napjai Szíriában; és rövidesen már érkezhet is Magyarországra “az amerikai gáz” a Krk-i LNG-terminálon keresztül. A két állítás közül a szíriai elnökre vonatkozó madárjóslásnak bizonyult, hiszen Aszad azóta is él és virul.  A magukat jól értesültként pozicionáló transzatlanti bennfentesek jövendöléseit azóta is fenntartásokkal kezelem. A Krk-i terminál ehhez képest majd’ egy évtizedes késéssel, de legalább valóra válik, a magyar gázvásárlás pedig a közép-európai építkezés fontos és kézzelfogható eredményét jelenti.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Kapitány István, a Shell International Petroleum alelnöke.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Orbán a legnagyobbak között

A hétvégén a horvátországi Dubrovnikban került sor a nyolcadik Kína-Közép-Európa csúcsra. A „16+1” ország találkozóján a kínai állam 16 közép-kelet-európai országgal folytatott tárgyalásokat és kötött együttműködési megállapodásokat.

A hétvégi csúcstalálkozón a magyar miniszterelnök négyszemközti megbeszélést folytatott Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel. Magyarország „keleti nyitását” a liberális média a szent közgazdaságtan doktriner gondolkodása alapján értelmetlennek, az européer politika szellemében pedig erkölcsileg elitélendőnek bélyegezte. Egyszerre mondták azt, hogy semmiféle gazdasági racionalitás nem támasztja alá a kormány tervét, hogy növelje az ázsiai országokkal folytatott kereskedelmünk volumenét, és állították, hogy Magyarország „elárulja a nyugati értékeket”, ha gazdasági megállapodásokat köt a keleti államokkal, elsősorban Kínával. Pedig elég lett volna csak egy pillantást vetniük a nyugat-európai államok és Kína közti kereskedelem volumenére, hogy belássák, a magyar kormány döntése gazdaságilag megalapozott, és egyébként is, a kereskedelem alapja az érdek, nem pedig az értékközösség.


Középosztály: a számok szerint növekszik, a tények szerint gyarapodik

A híresztelésekkel ellentétben a munkából élő családok, azaz a legszélesebb értelemben vett középosztály helyzete jelentősen javult az elmúlt hat évben.

A középosztály helyzete „nem nagyon változott” az elmúlt hat évben – osztotta meg e tévedést az Index a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzésére hivatkozva, amely szerint ráadásul „a szegények bukták a legtöbbet” ez idő alatt. A társadalmi csoportok közötti jövedelemért folyó zéróösszegű küzdelmet sugallva – vagyis azt feltételezve, hogy amit nyernek a „gazdagok”, azt elveszítik a szegények – azt is megjegyzik, hogy a legfelsőbb jövedelmi tized gyarapodása a szegényebbek kárára valósult meg. Valójában azonban 2010-2017 januárja között a nettó bérek vásárlóerejüket tekintve 18 százalékkal a nettó minimálbér pedig 26 százalékkal nőtt. A növekmény még nagyobb, ha egy átlagos család szintjén végezzük el a számításainkat. Egy átlagbért kereső, két gyermeket nevelő család esetében a szülők nettó keresete vásárlóerejét tekintve 28 százalékkal, míg egy minimálbért kereső kétgyermekes család esetében 48 százalékkal nőtt.


Trump csapdája

Nem lehet egyszerre a szavazók és a lobbisták kedvében járni.

Van itt egy helyzet. A Trumpra szavazók jelentős része az Obama által végrehajtott egészségügyi reform haszonélvezője. Lehet kritizálni az Obamacare-t átgondolatlansága  miatt, de nem kétséges, hogy ami előtte volt, az a fejlett világ szégyenfoltja. A GDP közel 20 százalékából tartottak fenn egy olyan egészségügyi rendszert, ami az állampolgárok 10 százalékának nem biztosított hozzáférést az egészségügyhöz. Voltak olyanok, akik nem tudták megfizetni az egészségbiztosítást, és akadtak olyanok is, akiket a magánbiztosítókból álló biztosítási rendszer nem volt hajlandó biztosítani. (Az európai országok zömében a GDP-jük 7-11 százalékát fordítják egészségügyi kiadásokra, ennek ellenére mégis magasabb vagy közel azonos szolgáltatási színvonalat biztosítanak ráadásul minden állampolgáruk számára, mint az amerikai egészségügy.)