Lentulai Krisztián
Lentulai Krisztián

újságíró

Az ellendrukkolás ugyanolyan bűn, mint a hazaárulás - csak épp nincs az Alaptörvényben

Nem tudomást venni arról, hogy micsoda vakság épp ezekben az időkben beleállni a magyar futballba, az a legprimerebb emberi kicsinyesség és gazemberség. Nem Orbánnal és hobbijával, hanem a srácokkal és a szurkolókkal szemben. És ezek a nyomorultak abba se gondolnak bele, hogy lehet Fradi- és válogatott szurkoló egy ellenzéki is.

Az, hogy a Fradi a tavalyi nagy európai menetelése után szégyenteljes vereséget szenvedett a polgári állásokban dolgozó feröeri ellenfelével szemben a BL-selejtezőben, arról egyikünk sem tudna lesújtóbban és bűnbánóbban nyilatkozni, mint Kubatov Gábor. Hagyjuk is meg neki ezt a feladatot!

Én aztán nem védem ok nélkül a Fradit. Sose voltam fradista. A futball viszont a szenvedélyem, és amint bármelyik magyar klub nemzetközi kupában játszik, automatikusan fradista, kecskeméti vagy ZEG-es leszek. Ehhez mégcsak nagy magyar önérzet sem kell, elég szeretni a sportágat és szurkolni annak, hogy magyar fiúk (igen, fociznak magyarok a magyar csapatokban minden rosszindulatú híresztelés ellenére) magyar szurkolókkal magyaroknak szerezve örömet viszik a hírünket a világban, ami ez esetben Európa. Jobb esetben a BL, kevésbe jobb esetben az El, legkevésbé jó esetben a Konferencia Liga, amit még magam is kis iróniával konfetti ligának hívtam annak ellenére, hogy szeretett európai csapatom, az AS Roma megnyerte azt.

A Ferencáros lezakózott tehát egy szerény képességű kiscsapattól, és sorolhatnám – talán fogom is – az olcsó focis közhelyeket arról, hogy „de a labda gömbölyű, mindenki nyerni akar, egyszer bármelyik nagy csapat elkapható”, stb., de a lényeg mégiscsak az, hogy ebbe a harmadik számú kupába száműzetett a Franzstadt. Lehet kajánkodni, és meg is jelentek a hiénák. Ha azt hisszük, hogy az Újpest szurkolói voltak kimutathatóan a szemétkedők között, tévedünk. Végre előbújhattak áporodott odúikból a stadionozók, az oktatásegészségügyezők, a szotyolázópuhosorbánozók, a tornából felmentettek, a momentumosdékásjobbikosok és a „városbéli puhányok, nyavalyások”, utóbbiak a Nagy Ho-Ho-Horgász szerint, feltétlen. De legyünk megértőek és humánusak! Ezek a figurák ki voltak éhezve, vegetáltak, epebajban szenvedtek évek óta. Minden ármánykodásuk ellenére jó a magyar foci! Két, egymást követő EB-n kint voltunk. „Felemelték a létszámot, azért!” – röfögik, csak hajlamosak elfelejteni, hogy olyan, valóban borzalmas válogatottak és szövetségi kapitányok voltak azt megelőzően, hogy az akkori inkarnációk a megemelt létszám esetén sem jutottak volna ki. Ne is várjunk dicséretet ezektől a goromba hiánykeresőktől!

Címkék: