Vitathatatlan, hogy jelenleg az EU fennállásának legnagyobb vállságát éljük. Pontosabban inkább válságait, hiszen a probléma éppen abból adódik, hogy az Unió szinte minden területen egyszerre küzd olyan problémákkal, amelyek önmagukban is megingathatnák a közösséget. Néhány példa az említés szintjén: brexit; háború a szomszédban; repedések  szakadékok az eurózónában (Görögország, olasz államadósság, francia gazdaság stagnálása); migrációs válság stb. A sort nyilván lehetne még folytatni, de a lényeg így is egyértelmű: alapvető reformokra lenne szükség. El kellene végre dönteni, hogy milyen irányba induljon el az Unió, mert hogy a mostani keretek fenntarthatatlanok, az biztos. Ilyen döntés azonban nem születhet meg a mindenkori német kancellár nélkül. "Minden németek anyját" jelenleg viszont a kormányalakítás köti le, nincs ideje (és felhatalmazása sem igazán), hogy az EU-val foglalkozzon.

„Szinte zavarba ejtő, hogy reagálni kell rá, annyira röhejes” – ezekkel a szavakkal jellemezte Frans Timmermans a magyar kormány Soros-plakátjait. Az Európai Bizottság alelnöke szerint nincs összefüggés Soros György migrációs terve és a brüsszeli kényszerbetelepítési kvóta között, az esetleges hasonlóság és egyezés kizárólag a véletlen műve.

Juncker híres csókjaiból Timmermansnak is jutott.