A francia regionális választások első fordulóján országosan a szélsőjobboldal végzett az első helyen, ezt követte a jobbközép pártszövetség, majd a baloldal listája. Az első fordulóban a szélsőjobboldaliNemzeti Front hat régióban, azaz a régiók felében került ki győztesen, míg a maradék hat régióból négyet a jobbközép, kettőt a baloldal nyert meg. Az egy héttel később megrendezett második fordulóban azonban már megváltoztak az arányok, a szélsőjobboldal végül egy régióban sem győzedelmeskedett, a jobbközép hét régió vezetését szerezte meg, a baloldal pedig öt régióban végzett az élen. Az alábbiakban a látszólag ellentmondásos eredményekből levonható néhány következtetés:

E két trend lényegében egy tőről fakad. Mindkettő a társadalmak mélységes elégedetlenségét fejezi ki a hagyományos politikával szemben, jelezve, hogy Európában valami nagyon nincsen rendben.

A szélsőjobb Franciaországban, az új szereplők pedig Spanyolországban látszottak esélyesnek.

Mégis úgy fest, egyelőre egyikben sem következett be a nagy fordulat.

Charles de Gaulle-t azért tartják a modernkori Franciaország legnagyobb politikai személyiségének, mert a rövidtávú haszonszerzés és a pusztán pártpolitika helyett távlatokban gondolkozott. Franciaországban ma minden politikus az ő utódjaként szeretné feltüntetni magát. A kommunistáktól kezdve, a baloldali és a jobbközép politikusokon át, egészen a szélsőjobbig. A gaullizmus eszmerendszere összetett, egy-egy részletet kiemelve és ügyesen kiszínezve bármely politikus találhat saját politikáját igazoló részletet. Ettől azonban még nem kerülnek közelebb az ötödik köztársaság alapítójához, akinek erőssége pont abban rejlett, hogy képes volt kialakítani és fenntartani a francia nemzet sajátosságainak legjobban megfelelő politikai érdekegyensúlyt. A de gaulle-i útról mára jószerivel minden politikus letért, a gaullizmus eszmerendszerét Franciaországban ma leginkább értelmiségiek őrzik. Francia kollégáival ellentétben, a magyar miniszterelnök felfigyelt a gaullista hagyományokra, és ennek több ízben hangot is adott. Orbán Viktor lenne Európa következő, magyar de Gaulle-ja?

A politikailag korrekthez szokott francia olvasó kezében ezúttal kilöttyenhetett a kávé, miközben múlt vasárnap reggel az újságot lapozgatta. A Journal du Dimanche nagy betűkkel hozta címlapján: François Fillon, volt francia miniszterelnök etnikai statisztikákat vezetne be, hogy tisztában lehessünk azzal, egyáltalán hogyan is áll össze a francia társadalom. A francia alkotmánybíróság 2007-ben megtiltotta a hasonló jellegű hivatalos felmérések készítését. Idén májusban egy szélsőjobboldali polgármester verte ki a biztosítékot azzal, hogy kijelentette, adatai szerint a városában élő iskolás diákok 64%-a muzulmán. A Sarkozy-féle jobbközép párt meghatározó politikusa ilyen előzmények után állt elő a merész javaslattal.