Hallgatom a jobb sorsra érdemes ellenzéki közgazdászt a rádióban, aki azt magyarázza, hogy miért rossz ötlet a 25 évnél fiatalabbak tervezett SZJA-mentessége. Mint cseppben a tenger, úgy összpontosul érvelésében az ellenzék korlátozott szemléletmódja, ami mindenben csak a rosszat látja.

A 13. havi nyugdíj fokozatos visszavezetése és a nemzetgazdaság jó teljesítménye esetén fizetett nyugdíjprémium, valamint a családok támogatása mellett azoknak a fiataloknak az élethelyzetén is akart a kormány javítani, akik még a családalapítás előtt állnak.

A fiatalok adómentessége ezért sem külön kampányfogás, hanem a jobboldali patrióta gazdaságpolitika egyenes következménye. Ahogy eleink a monarchia idején sem a munkát, hanem a fogyasztást adóztatták, úgy a hangsúly napjainkban is az ÁFA-n van. Jól érzékelteti a nagyságrendet, hogy a legenda szerint az I. világháború előtti német flottát az alkohol adójából finanszírozták.

Aki többet dolgozik, annak legyen több jövedelme! — adózott jövedelme, tesszük hozzá. Az SZJA-mentesség, mint a családi adókedvezmény is, az átlagkereset, vagyis a minimálbérnél magasabb jövedelem esetén fejti ki áldásos hatását. Ezzel a fiatalok maguk fogják követelni, hogy munkás éveik ne a megoldjuk okosba’ sundám-bundám megoldással, hanem rendes fizetésért bejelentett főállással kezdődjön. Ettől (is) joggal várhatjuk a gazdaság további fehéredését.

A minimálbér és boríték helyetti rendes fizetés akkor fog elterjedni, ha a fiatalok kitermelik annak költségét. Itt fizetődik ki a duális szakképzésre való áttérés, illetve a tanulást és munkát középpontba helyező politika, amit annyit támadtak.

Könnyebb lesz nekik.

A napokban jelent meg a hír, hogy a kormányzat a munkahelyvédelmi akcióterv további kiterjesztését tervezi a mezőgazdaságban.

Az ellenzék által „finanszírozhatatlannak” ítélt akcióterv 2013-tól 800 000 foglalkoztatottat érintett, összesen több mint 240 milliárd forintot hagyva a munkáltatóknál. A baloldali pártok korábban azt is biztosan állították, hogy „az akcióterv nem fog új munkahelyeket létrehozni”, illetve hogy mivel „a kormánynak nincs elképzelése a gazdasági növekedés beindítására” ezért „a foglalkoztatási adatok javulása sem várható”. Ehhez képest ma Magyarországon 450 ezerrel dolgoznak többen, mint négy évvel ezelőtt és tavaly 3,6 százalékkal nőtt a GDP.

Felemásan. Az Európai Bizottság félidős elemzéséből kiderül, hogy az Unió az emberek mindennapjait meghatározó problémák tekintetében – munkanélküliség, szegénység és társadalmi kirekesztés kockázata – kifejezetten rosszul teljesített az elmúlt 5 évben. Eredményeket elsősorban olyan ügyekben (üvegházhatású gázkibocsátás, megújuló energiaforrások) tudott felmutatni az EU, amelyek hosszú távon ugyan fontosak, de a gazdasági válság által sújtott európai polgárok számára ma nem életbevágóak.

Olvasom, hogy lemondott a gyöngyfai polgármester, mert ahogy fogalmaz, „úgy éreztem csalok, sikkasztok, okiratot hamisítok, és elkövetem a hivatali visszaélés bűntettét. Azzal követem el mindezt, hogy igazolom: a falu közmunkásai dolgoznak, holott ez nem igaz, csak herdáljuk az ország pénzét.” Helyesen tette, hogy lemondott.

Eszembe jutott erről egy közmunka közeli élményem.