Szeretnék leszögezni valamit még az elején. A mostani írásom ellenére is woke-ellenes maradok.

Épp ebben a percben hozott ide a tízéves fiam egy videót az ipadjén, amiben hatalmas futballsztárok, Cristiano Ronaldo, Neymar és Dybala olyan mozdulatait szedte össze egy felhasználó, amiben szilveszteri adásba illő, burleszk jeleneteik vannak egybesűrítve. Ronaldo lyukat rúg, Neymar 15 méterről taccsra rúg, Dybala eltöri a labdát egy szögletrúgáskor. Valódi felvételek? Igen. Igazságosak? Nem.

A fociban a legnagyobbak is hibázhatnak. Megan Rapinoe, az Egyesült Államok 38 esztendős, 202-szeres válogatott, kétszeres világbajnok, olimpiai bajnok labdarúgónője épp most ejtette ki országát a jelenleg is futó női vb-ről a svéd lányok ellen, tizenegyespárbaj során. De kicsoda ez a Megan Rapinoe? Egy elképesztően tehetséges és sikeres sportolónő, aki megrögzött woke, harcol a melegek jogaiért, Trump-ellenes, a volt elnököt bohócnak tartja, és nem vett részt a vb-győzelmük utáni fogadási ceremónián a Fehér Házban, valamint egyfeszt harcol a focistanők férfiakkal egyező fizetéséért. A meccsek előtti himnusznál ő tekinthető a leginkább felbujtónak abban, hogy egyre kevesebben teszik szívükre a kezüket, és egyre kevesebben énekelnek az amerikai csapatból. Haja volt már mindenféle színű, most épp fürdőszobazöld. Nem véletlenül imádja őt az amerikai woke- és LMBTQ-közösség.

Szűk éve, hogy az albán fiaskókról éppoly pontosan fogalmazott, mint most, ezen a fényes magyar focit hozó nyárelőn. Akkor sem temetett, mint ahogyan most – a győzelmek mámorában – sem állítja, hogy megvan az új aranycsapat.

Dehogy van meg.

Sem a temetésben, sem a túlhabzásban nem partner, ellenkezőleg, hóban, napsütésben egyaránt realista férfi marad a gyep szélén. 

Szeretem, nem szeretem (én szeretem) a focit, de akárhogy is, Bölöni mindenképpen a sikeres européer magyar egyik jelenkori megtestesülése. Öt nyelven beszél, „műveltségével, intellektusával a futballvilágban nem mindennapi jelenségnek számít.”

Alapszakmáját tekintve – családi hagyományai okán – egyébként ő is fogorvos, életének egyik fordulópontján mégis az edzői karriert választotta. Szerencsére, mondhatjuk immár bátran, hiszen jó fogorvos egész biztosan több akad, mint kiváló futballedző.

Mindezt mégse hoztam volna szóba, ha a lapban csupán Bölöni sportkarrierjét ecsetelik. Ennél azonban jóval több van benne. Hogyan lehet, s hogyan kell sikeres magyarként létezni a 21. században? – ez a kérdés lüktet a sorokban, amelyekből aztán az erre adott vonzó válasz is kiolvasható.  

„A civilizált Nyugatnak halvány gőze sincs, hogy kik vagyunk mi.”, mondja egy sikeres magyar, akinek szakmai érdemeit Európa szerte elismerik. Tehát nem egy kudarcos ember savanyú véleménye ez, hanem egy nyugatias mércével mérve is Valakié. Ráadásul egy erdélyi, sőt székely magyar emberé, akinek román állampolgárként mind Romániával, mind az anyaországgal megvoltak a maga kényszerű játszmái.

Nem kívánom sem megnevezni, sem idézni őket, ugyanis nincs jelentősége annak, mit mondanak. (Arról nem is beszélve, hogy nem csak a rosszindulatot regisztrálhatjuk, hanem a nettó ostobaságot is: az egyik fröcsögő szerint ugyanis a magyar válogatott focistái maximum a hazafelé tartó járatot érhetik el, miközben jelenleg erre van a legkisebb esély.)

(Magyar szurkolók Marseille-ben.)