Amikor az év elején Botka László programot hirdetett, abban feltűnt a 2014-es “összefogási” kampány egyik akkori csodafegyvere, a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA). Négy éve még egy olyan európai polgári kezdeményezés is indult az FNA bevezetése érdekében, mint amilyet most a Jobbik is erőltet az úgynevezett “bérunió” érdekében.

2014 elején uniós szinten nem jött össze az egymillió aláírás, még a húszezres magyar penzum sem, hiába kampányolt ezzel az akkori balliberális összefogás. A gazdátlanná vált FNA-t a Párbeszéd karolta ismét fel, az a “Mindenki számít” programjának részévé vált.

Botka László és a DK között javában dúl a cicaharc. Az ígéretek ellenére sem sikerült március elejére tető alá hozni a nagy összefogást és a közös listát, ezért a balliberális térfél két “nagy” pártja saját B-tervén dolgozik, és felelőst keres. Leginkább a másik pártban.

Élvezetes dolog kettejük szócsatáját olvasni, az oda- és visszavágások sora kommunikációs szempontból — és talán akaratuk ellenére — e két pártra irányítja a figyelmet. Juhász Péterék füttyögése emellett csak egynapos hír, mehetnek még több sípot venni, ha látszani akarnak a hírversenyben.

(Alapjövedelem-ellenes plakát Svájcban: "Havi 2500 frank - ki fogja ezt kifizetni?".) 

A neoliberális ihletettségű ötletben — mint minden őrültségben — van logika. A különböző jogcímeken igényelhető állami és önkormányzati segélyek és támogatások helyett egyetlen “feltétel nélküli” alapjövedelmet (FNA) adnának. Magyarországon felnőttenként havi 50 000 míg gyermekenként havi 25 000 forintot. A legkülönbözőbb jogcímeken járó támogatások helyett utalt általány biztosítana egy szerény létminimumot, miközben az állam megspórolná a jóléti adminisztráció költségeit. Elméletileg.

Van egy talpra álló magyar gazdaság. Alacsony infláció, csökkenő munkanélküliség, növekvő foglalkoztatottság, kiemelkedő GDP-növekedés. Vége a megalázó túlzott deficit eljárásnak, fenntartható pályára állt az államadósság. Az állam végre nem hiteleken tengődik, bővül hazánk mozgástere. Hasonló a helyzet, mint az első Orbán-kormány idején volt, a 2002-es választások előtt.

A baloldal pedig már megint ész nélkül szétosztaná az elmúlt évek munkájából megtermelődő plusz nemzeti jövedelmet, a választási győzelem reményében. 2002-ben a 100 napos programokkal sikerült elcsavarniuk a választók fejét, most pedig a feltétel nélküli alapjövedelemmel kampányolnak. A forgatókönyv ugyanaz: vegyük el a pénzt a középosztálytól, és szórjuk a nép közé. Aztán, ha elfogyott a pénz, vegyünk fel hitelt – aztán még több hitelt, és még több hitelt – és azt is szórjuk a nép közé. Végül pedig az egészet fizetessük vissza az egész országgal.