Az Európát sújtó migrációs krízis évek óta a kontinens belpolitikáját alakító egyik legfontosabb tényező. A 2015 tavaszán-nyarára kibontakozó illegális bevándorlási hullám mára jelentősen átrajzolta Európa politikai térképét. Az elmúlt években gyakorlatilag nem volt olyan választás az Unió tagállamaiban, ami ne ment volna gyökeresen szembe az elmúlt évtizedek tapasztalatival és a szakértők sziklaszilárd jóslataival.

(Kép forrása: itt.)

A 1938-as müncheni konferencián a Nyugat az európai béke csalóka reményében, elvtelenül elégítette ki a nácik étvágyát, szabad utat biztosítva Hitlernek Csehszlovákia bekebelezéséhez. Az európai biztonságról szóló minapi müncheni tárgyalásokat velejéig hamis hasonlat az akkori találkozóhoz hasonlítani, mondván, hogy az akkori hiszékeny engedékenység példájából okulva, a Nyugat most semmi engedményt nem tehet – Putyinnak.

A kérdés azért fontos, mert az elmúlt időszak szabadság-szimbóluma az ukrán-orosz konfliktus lett. Bátor twitter-üzenetek, profi imázs-videók, hangos jogvédő segítségkérések kísérték a Majdan forradalmát, és az azt követő orosz agresszió eseményeit is.

Obama elnök a minap írta alá a Kongresszus 5859 számú törvényét. Ebben az Ukrajnának nyújtandó további segítség és az újabb Oroszország elleni szankciók részletezése mellett újdonságként került elő a nukleáris fegyverkezési verseny opciója. A 10. szakasz ugyanis azzal vádolja meg Oroszországot, hogy az megszegte a kis- és közepes hatótávolságú rakéták 1987-es tilalmáról szóló INF-egyezményt.