Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Miért nem kell (még) magyar euró?

A balliberális ellenzék az euró iránti lelkesedéssel feledtetné a kötelező betelepítési kvótát. Az euró bevezetése azonban leginkább gazdasági kérdés. Ha a közös valuta nem kellett az angoloknak, svédeknek, dánoknak, lengyeleknek és cseheknek, akkor nekünk sem kell elsietnünk a magyar eurót.

Annyi már látszik, hogy Európa és az EU jövője, valamint az euró is kampánytéma lesz. A magyar euró mellett népszavazási kezdeményezés és aláírásgyűjtés is indult már. Érthető, hogy a balliberális pártok és pártocskák a népszerűtlen és elutasított kötelező betelepítési kvóta ellensúlyozására keresnek egy “pozitív” üzenetet, ami – szerintük legalábbis – az integráció elmélyítése mellett szól.

Szlovák 100 eurós érme 2013-ból, Miksa magyar királlyá koronozásának 450. évfordulójára

Az ellenzék 2010 és 2014 között a demokráciát “féltette”, ami nem jött be. 2014 után új lemezt tettek fel, és a “korrupció, oktatás, egészségügy” hármasával kampányoltak. A nokiás dobozok, tandíj és kórházi napidíj pártjai és politikusai ezzel sem jutottak tovább, így most a négy láb jó, két láb rossz “Brüsszel jó, Moszkva rossz” üzenettel házalnak. Teszik ezt annak ellenére, hogy a magyarok (köztük a Fidesz-szavazók) 80 százaléka támogatja hazánk uniós tagságát, és a kilépés kérdése inkább a nyugati, vagy déli tagországokban aktuális.


Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Eurózóna a kint lévők szemével

A görög válság kapcsán ugyan sok szó esik az eurózónáról, arról azonban keveset beszélünk, hogy mit gondolnak a közös valutaövezetről az európai polgárok.

Európai Központi Bank, görög válság, alacsony gazdasági növekedés az euróövezetben, trojka, euró árfolyam, Angela Merkel, infláció az eurózónában, grexit… És a sort még folytathatnánk. Az utóbbi hetekben számtalan megközelítésben foglalkoztunk az eurózónával, csak azt nem vettük még számba, hogy mit gondolnak minderről az EU állampolgárai.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A bazi nagy brüsszeli átverő-show

Felejtsünk el mindent, amit eddig az EU-ról tudtunk! Ezen a héten ugyanis egy merőben új időszámítás kezdődik az EU életében. Miközben a lobbisták és az Eurózóna nagy tagországainak vezetői a gázpedált nyomják, addig a polgárok és a józan politikusok a féket. Így száguldunk “két sebességben”.

Görög és ukrán államcsőd, az euró, mint közös fizetőeszköz jövője, újkori népvándorlás, az Oroszország elleni gazdasági szankciók meghosszabbítása, CETA és TTIP szabadkereskedelmi megállapodások, amerikai nehézfegyverek Európába telepítése és a beinduló hidegháborús fegyverkezési verseny, a terjedő szegénység következményeinek enyhítése és még számos további probléma áll az Európai Tanács napirendjén.

Miközben mindenki a görög drámát és az újkori népvándorlás előfuvallatát figyeli, kevés figyelem irányul azokra a sorsfordító döntésekre, amelyek szintén most vannak születőben. A sok közül egy az Eurózónára vonatkozik.


Szabó Dávid
Szabó Dávid külpolitikai szakértő

A megfontolt döntések ideje

„Európa nem várhat tovább” – zárul Sigmar Gabriel német és Emmanuel Macron francia gazdasági miniszter a múlt csütörtöki Guardianben megjelent közös véleménycikke.

A francia-német tandem kiáltványjellegű szövegében az európai integráció radikális elmélyítését, egy gazdasági és szociális unió megvalósítását tűzi zászlajára – az eurózóna tagjai között. Úgy tűnik tehát, hogy a kétsebességes Európai Unió évtizedes gondolata, melyet eddig éppen a németek igyekeztek a nyilvánosság előtt nagy gonddal elhárítani, mára végleg polgárjogot nyert – vagy, ha úgy tetszik, összeolvadt a cikkben szövegszerűen is megjelenő mag-Európa (Kerneuropa) fogalmával. De vajon biztosak lehetünk-e benne, hogy a magasabb integrációs sebesség az érintett államokat magasabb gazdasági sebességre is pörgeti? És mi lesz a többiekkel?