A forint nehéz születése előrevetíti az euró sorsának beteljesülését, a fedezet nélküli pénznyomtatást. A nyugat-európai magazinok és könyvesboltok tele vannak az euró összeomlásáról és az azt követő — például aranyalapú — pénzügyi rendszer lehetséges módjairól szóló írásokkal.
Abban minden szerző egyetért, hogy a fiat-pénzrendszer elérte teljesítőképessége határát. Ebben a pénzt papírra nyomtatják és annak az aranyérmével — vagy válság idején a kockacukorral, cigarettával vagy nejlon-harisnyával — ellentétben semmilyen saját értéke nincsen. A papírpénz fedezete az a hit, hogy a mögötte álló nemzetgazdaság annyi árut és szolgáltatást ad érte, amennyit a piac reálisnak tart. Eddig a történelem minden fiat-pénzrendszere összeomlott. A kérdés csupán az, hogy mikor?
Mint előtte számos nagy terv, Macron francia elnök terve is jól mutatott a papíron. A szeptemberi német választásig kellett volna Európa-szerte vitázni az eurózóna új parlamentjéről, pénzügyminiszteréről és ezekhez kapcsolódóan a közös költségvetésről. A német választás után felálló régi-új berlini kormány Párizzsal véglegesítette volna a terveket, majd az Elysée-szerződés aláírásának 55. évfordulóján, 2018. január 22-én kellett volna a reformot elindítani.
Az időterv azért is fontos, mert jövő tavasszal választ Olaszország új parlamentet, és a három legnépszerűbb olasz párt mindegyike ki akar lépni az eurózónából, vagy legalább kacérkodik egy, az euróhoz képest párhuzamos belső valuta bevezetésének ötletével.
Macron és Juncker. Két malomban őrölnek.
Annyi már látszik, hogy Európa és az EU jövője, valamint az euró is kampánytéma lesz. A magyar euró mellett népszavazási kezdeményezés és aláírásgyűjtés is indult már. Érthető, hogy a balliberális pártok és pártocskák a népszerűtlen és elutasított kötelező betelepítési kvóta ellensúlyozására keresnek egy “pozitív” üzenetet, ami – szerintük legalábbis – az integráció elmélyítése mellett szól.
Szlovák 100 eurós érme 2013-ból, Miksa magyar királlyá koronozásának 450. évfordulójára
Az ellenzék 2010 és 2014 között a demokráciát “féltette”, ami nem jött be. 2014 után új lemezt tettek fel, és a “korrupció, oktatás, egészségügy” hármasával kampányoltak. A nokiás dobozok, tandíj és kórházi napidíj pártjai és politikusai ezzel sem jutottak tovább, így most a négy láb jó, két láb rossz “Brüsszel jó, Moszkva rossz” üzenettel házalnak. Teszik ezt annak ellenére, hogy a magyarok (köztük a Fidesz-szavazók) 80 százaléka támogatja hazánk uniós tagságát, és a kilépés kérdése inkább a nyugati, vagy déli tagországokban aktuális.
Európai Központi Bank, görög válság, alacsony gazdasági növekedés az euróövezetben, trojka, euró árfolyam, Angela Merkel, infláció az eurózónában, grexit… És a sort még folytathatnánk. Az utóbbi hetekben számtalan megközelítésben foglalkoztunk az eurózónával, csak azt nem vettük még számba, hogy mit gondolnak minderről az EU állampolgárai.
