Megyery Gerda
Megyery Gerda politológus

Vezetők és követők

Az európai politikusok migrációs krízissel kapcsolatos nyilatkozatai rávilágítottak a köztük lévő minőségbeli különbségre.

Mára nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarország időben és reálisan mérte fel a migrációs krízis súlyosságát – talán egyedüliként Európában. A magyar kormány elsőként fújt ébresztőt: Orbán Viktor a párizsi terrortámadás utáni nyilatkozatában hangsúlyozta a kontrollálatlan bevándorlásban rejlő veszélyeket. A miniszterelnöki nyilatkozat persze minden magára valamit is adó liberális sajtóorgánumot mélységesen felháborított. Pedig nem volt min meglepődniük: Orbán Viktor az illegális bevándorlást már 2007-ben az Európa előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak nevezte.

A januári nyilatkozat óta azonban sok minden történt. Ma már azok is beláthatják, hogy a modernkori népvándorlás kifejezés nem túlzás, hanem a valóság pontos leírása, akik a magyar miniszterelnöknél szerényebb előrelátó képességgel rendelkeznek. A balliberális tábor pedig valószínűleg azt kívánja, bárcsak kitörölhetne egy-egy fejezetet a múltból, például amikor azt mondták, hogy a bevándorlás „egy álprobléma, amit a Fidesz kreált”, vagy amikor a déli határzárat „értelmetlen PR-fogás”-nak minősítették. Az események ugyanis alaposan rájuk cáfoltak.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Európa sodródik

A migrációs válság félrekezelése – sőt, félreértelmezése – könnyen lejtmenetbe válthatja Angela Merkel politikai karrierjét. Saját korábbi hibás döntéseihez és a polkorrekt dogmákhoz való ragaszkodása miatt a kancellár nehezen érthető döntéseket hoz és egymással nehezen korreláló nyilatkozatokat tesz. Eközben mozgástere is egyre szűkül, hiszen támogatottsága mélyponton van Európában, Németországban, sőt, még saját pártjában is.

„Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt. És egyszerre kell megpróbálni előre vinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttműködést, a jóhiszeműséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.” (Gyurcsány Ferenc: Őszödi beszéd)

Merkel bevándorlás-politikája egyre messzebb kerül az európai polgárok vélekedésétől, és a valóságtól is: a kancellár még szeptember elején is azt mondta, nincs felső határa a befogadásnak. Mára ez a formula úgy módosult, hogy Merkelék döntenék el, hogy melyik migráns maradhat, és melyiknek kell mennie.

Legújabb bejelentésével Merkel igyekszik javítani mélyponton lévő népszerűségén és reagálni a vele szemben felmerült kritikákra, anélkül, hogy önellentmondásba kerülne. Ez azonban lehetetlen feladatnak tűnik.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

Scheng-end és felemás kvóta: Mit lép Berlin?

Mindenki felfelé kerekít. A német alkancellár már egymillió bevándorlóval számol 2017-re, miközben Brüsszel immáron 160,000 menedékkérőt osztana szét a tagállamok között. A német politikusok kinyitották Pandóra szelencéjét, és most európai szintre tolnák a “megoldást”, miközben az újkori népvándorlás csúcsjáratra kapcsol.

„307 bevándorlót kell csak befogadni 2017-ig!” Emlékszünk a tavaszi vitákra, amikor a hazai ellenzék még “álproblémának” nevezte az újkori népvándorlást, és kéjesen számolta át a kormány figyelemfelhívó kampányának költségeit a ránk éppen akkor jutó kvótára. Már akkor is sokan sejtették, hogy ennél sokkal nagyobb számok jönnek.

Az Európai Bizottság májusban a kvóta alapján a menedékkérők 1,79 százalékát osztotta volna Magyarországra. Ez 160 000 migránsnál 2864, míg egymilliónál 17 900 főt jelentene. Ráadásul olyan emberekről beszélnénk, akiknek zöme inkább Németországba és Svédországba szeretne menni. Budapest a nemzeti konzultáció és a határzár körüli polémiával tudta elérni, hogy a “balkáni útvonal” kapujaként mentesüljön a befogadási kvóta alól.