Maczkó Ú. Róbert
Maczkó Ú. Róbert filozófus

Szimulákrum

A címben szereplő fogalom leírása Jean Baudrillard francia filozófus nevéhez fűződik. Szerinte ugyanis: „...a valóság igazi utópiává vált – olyan utópiává, ami már nem kecsegtet a megvalósulás sikerével” (Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége).

Természetesen, ha a valóság és annak leírása közötti különbséget vizsgáljuk, akkor adódik egy jóval közvetlenebb, mondhatni prózaibb  összefüggés is. Arisztotelész, a nyugati gondolkodás egyik atyja, hívja fel a figyelmünket arra, hogy végtelen sok dolog létezik ám a szavaink száma véges. Így szükségképpen lesznek szavak, melyeket több dologra is alkalmazunk, ez pedig nyilvánvalóan zavarja a megértést, a többféle, nem azonosított értelemben használt szavak is látszat-valóságot képeznek. Ékes példája a nagy sztagirita igazának az a kavarodás, mely a Fidesz vélt – egyeseknek remélt – kizárását övezi az Európai Néppártból. Ha megnézzük kicsit közelebbről a körülményeket, melyben a kizárás lehetősége felvetődött, rögtön láthatjuk, hogy a leírásban két olyan politikai műszóval is találkozunk, melyek nem azt jelentik, amit gondolnánk róluk.

Az első rögtön a „parlament” szó. A parlament – a hatalmi ágak klasszikus felosztása szerint – a törvényhozó hatalmi ág. Feladata elsősorban azon szabályok, törvények megalkotása, melyek a társadalmi együttélést, a termelést és még számtalan más terület működését meghatározzák. Ennek értelmében a parlament által alkotott törvények kötelezőek a végrehajtó hatalom és általában mindannyiunk számára. Létezik azonban az európai „Parlament” is, amely nem hozhat ilyen szabályokat, hiszen döntései közvetlenül nem kötelezik a tagállamokat és ezeken keresztül az egyes embereket. Az ott született határozatok egy bonyolult rendszeren keresztül végül a tagállamok vezetőiből álló grémium elé kerülnek, akik aztán konszenzusos alapon, saját nemzeti érdekeik szerint eldöntik, hogy lesz-e valami belőlük.


Kiszelly Zoltán
Kiszelly Zoltán politológus

A Soros-árvák mélyen Brüsszel zsebébe nyúlnak

Soros György szinte hazajár Brüsszelbe, ahol puszival és államfőnek kijáró tisztelettel fogadják. Nem véletlenül, hiszen a Soros-hálózat saját bevallása szerint a 751 képviselőből 226-ot tart ”megbízható partnerének”. Számuk várhatóan csökkenni fog, ezért az európai adófizetők pénzén már előre gondoskodnak a Soros-árvákról.

A brüsszeli Európai Parlamentet sokáig a szocialisták és a Néppárt nagykoalíciója határozta meg, amely egyes kérdésekben számíthatott a Zöldek és a liberálisok támogatására is. Mivel ezek a pártok már régóta nem az európaiak, hanem a bankok és multicégek érdekében politizálnak, és a neoliberális gazdaságpolitika megszorításait hozták országaikra, már a legutóbbi, 2014-es választáson is rengeteg mandátumot veszítettek.

Legnagyobb vesztesként a Néppárt akkor 53 (Merkel CDU-ja 5) helyet veszített, míg a liberálisok 16, a Zöldek 8 képviselővel kisebb frakciót alakíthattak. A velük körülírható mainstream helyzete azóta csak romlott, hiszen az újkori népvándorlás 2015-ös tetőzésénél kiderült, hogy ezek a pártok egy bevándorláspárti szövetséget alkotnak, amely Soros György által írt első és második kottából játszik.

Megkérik az árát.


Lánczi Tamás
Lánczi Tamás politológus

Sargentini és az etikai panasz

A Sargentini-jelentés „vitájában” többször előkerült a korrupció mumusa.

A felszólaló nyugat-európai balliberális európai parlamenti képviselők az átláthatóság prófétáiként többek között olyan kijelentésekre ragadtatták magukat, hogy Magyarország az „Európai Unió legkorruptabb rendszere” (Udo Bullmann, német szociáldemokrata képviselő). A Sargentini-jelentés például felemlegeti a 4-es metróval kapcsolatos visszaéléseket, egy elegáns mozdulattal az Orbán-kormány nyakába varrva a Gyurcsány-Demszky-korszak kolosszális lenyúlását. Persze ez is csak egy volt a többi hazug vád között, de a korrupció egy olyan vissza-visszatérő téma, amivel a nyugat-európai politikai elit évtizedek óta igyekszik sakkban tartani az Unióhoz később csatlakozó közép-kelet-európai országok kormányait. Mert hát korrupció, az csak a Lajtától keletre létezhet. Az Európai Unió intézményeiben fogalmilag is kizárt, ott ugyanis „etikai panaszt” lehet megfogalmazni korrupciós vád helyett. Ugye érezzük, mennyivel jobb hely Brüsszel? Az elmúlt öt évben 24 „etikai panasz” érkezett európai uniós képviselők ellen, de a szankciók természetesen minden esetben elmaradtak.


Galló Béla
Galló Béla politológus

Brezsnyev is megirigyelhetné

„Itt az ideje, hogy megvédjük a magyar embereket a magyar kormánytól.” Ízlelgessük kicsit ezt a mondatot. Idősebbek hamarabb abba hagyhatják, számukra ez ismerősen hangzik, mintha már hallottunk volna valami effélét valamikor.

Aztán elemezzük.

„…megvédjük”.

Ki lehet itt a többes szám első személy? Judith Sargentini szájából jöttek e szavak, márpedig bármilyen hangos hölgy is ő, csupán egyetlen személy, ámbár kétségtelenül egy pártcsalád, az Európai Zöld Párt képviselője. De ha politikai családja történetesen osztja is a véleményét, szólhat-e egyetlen pártcsalád az egész unió nevében? Sőt az egyetemes európai értékek nevében - hadd legyen még magalapozottabb az a többes szám első személy. Sargentini skrupulusok nélkül, büszkén sajátítja ki az európai értékeket, amelyeknek pedig éppen az a közös lényegük, hogy nem illik őket kisajátítani. Vagy az unióban - mondjuk a tolerancia nevében – nincs helye a másként gondolkodóknak?