Az unió vezetői már hazafelé tartva a repülőgépen elővehettek valami menedzser-kézikönyvet és felcsapták a "10 dolog, amit semmiképpen se tegyél, ha nem akarsz nevetségessé válni" fejezetnél, és pontról pontra kipróbálták az összes tiltott dolgot. Elindult a brüsszeli Jackass (Don't try this at home!).

Először is megpróbálták bagatellizálni a kínos leégést. A bizottsági elnök és a Tanács elnöke is úgy nyilatkozott, hogy nem akartak botrányt kirobbantani, ezért nem tették szóvá Erdogan ülőhelyes provokációját. A Bizottság hangsúlyozta, hogy “ültetési kérdésekről” nem egyeztettek a török féllel, a Tanács elnöki stábja pedig megerősítette, hogy minden a protokollnak megfelelően zajlott, nincs itt semmi látnivaló, mindenki haladjon tovább. 

Trump a birodalmi szerepvállalás nemzeti moderálását ígérte, mondván, a birodalmi kiadások nem mehetnek a társadalom rovására, Bidenék éppen az ellenkezőjét hirdetik. Oké, Amerika az első, vagyis az USA a vezető szuperhatalom - s mindegy, miként biztosítja ezt. Akárhogyan. Bármi áron. 

Visszajött tehát, ami el se ment. A világon (Transzatlantiában főleg) megint Amerika a főnök.

Szerepe érvényesítésében Kína és Oroszország persze „némi” problémát jelent Amerikának. A világpolitika meghatározó ábráját még mindig ez a háromszög jelenti, noha kétségtelenül változtak a csúcsok közti erőviszonyok. A kínaiak, ha gazdasági potenciáljuk mellé katonai erejük is felzárkózik (ne legyen kétségünk, hogy így lesz, némely területen már így is van), tartósan világhatalmi társbérlők lehetnek, míg az oroszok helyzete éppen fordított. Katonai potenciáljuk ugyan a szovjet bukás ellenére mindmáig számottevő, „csupán” a gazdasági erejüket kellene szinkronba hozni evvel. Csakhogy ez jóval nehezebb ügy: a szovjet korszakban ezt jócskán megtapasztalhatták.  

Februárban az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Joseph Borell Moszkvába utazott, hogy Szergej Lavrov külügyminiszterrel tárgyaljon. A közös sajtótájékoztatón Lavrov lesöpörte a brüsszeli politikust, aki még akkor is kukán hallgatott, amikor az orosz külügyminiszter megbízhatatlan partnernek nevezte az Európai Uniót. Borell akkor is csak hebegett-habogott, amikor Lavrov mintegy mellékesen bejelentette, hogy Oroszország kiutasít három uniós nagykövetet. Az egész Uniót lejárató moszkvai látogatás után több mint ötven európai parlamenti képviselő követelte nyílt levélben Borell leváltását. A megszégyenült külügyi főképviselő hazatérve hosszasan magyarázkodott gyenge szereplése miatt, és csak Ursula von der Leyen bizottsági elnök kiállása tartotta meg pozíciójában.

Most majd megtudhatjuk, hiszen Charles Michel, az Európai Tanács elnöke vasárnap azt nyilatkozta egy francia rádiónak, hogy Brüsszel „be fogja tartatni” a koronavírus elleni oltóanyagot gyártó cégekkel jogilag vállalt kötelezettségeiket.

A szerződések szállítási és egyéb kulcsfontosságú részletei titkosak ugyan, aggodalomra még sincs semmi ok: ki merne olyat feltételezni, hogy Brüsszelben valamit elmulasztottak, netán elrontottak? Tudjuk, mekkora, s milyen kifinomult probléma- és jogérzékenységgel rendelkezik a hozzáértő uniós bürokrácia, rendületlenül bízunk tehát Michel úrban. Pacta sunt servanda. Legyen ő csak kemény, akár a kád széle. 

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke.